A 2010-es évek kétségtelenül hoztak fejlődést Debrecen városának. Megépült a 2-es villamos, fejlődtek és új cégekkel bővültek az ipari parkok, felújítottak több nagy forgalmú városi útszakaszt. És bár a stadionépítések országszerte felháborító mennyiségű közpénzt kötöttek le az elmúlt 10 év során, a Nagyerdei Stadion megépülésével a környékbeli pihenőövezet felújítása a debreceniek többségének javára vált. Sajnos azonban az évtized minden komolyabb fejlesztésére jutott tíz is, amik bár legalább annyira szükségesek lettek volna, a város vezetése hanyagságból, alkalmatlanságból, vagy kibicsaklott értékrendjéből eredő rossz prioritások miatt nem valósította meg őket. Minden debreceni kárára és bosszúságára. Összeszedtük a 10 legdurvább kudarcot.

1. Latinovits Színház

2008-ban adták át a Fórum Bevásárlóközpont épületét, benne a szörnyszülött betontorzóval, ami a tervek szerint Debrecen új, szupermodern színházának, a Latinovits Színháznak adott volna otthont. Bár a plázát megnyitották, a színházat az azóta eltelt 12 évben sem sikerült nemhogy befejezni, de még elkezdeni sem annak befejezését. Állítólag nem volt rá a városnak kezdetben 2, később 4 milliárd forintja. Igaz, a tavalyi költségvetés beruházási kerete megközelítette a 100 milliárd forintot.

De a kultúra sosem volt valódi prioritás a fide$zes városvezetésnek… Az évtizednyi szenvedést ebben a cikkünkben mutattuk be lépésről lépésre.

2. Európa Kulturális Fővárosa

A kirakatban persze mindig jól mutatott a kultúra, így a 2005-ös fiaskó után Debrecen 2017-ben is pályázott Európa Kulturális Fővárosa címére. 15 évvel ezelőtt Pécs happolta el előlünk a címet, a 2018-as eredményhirdetésen pedig Veszprém bizonyult alkalmasabbnak. Talán be kellene látni, hogy ahhoz, hogy egy város Európa Kulturális Fővárosa legyen,

nemcsak hangzatos tervekkel kell előállni, hanem már eleve pezsgő és szabad kulturális életet kellene tudni felmutatni.

Ahhoz azonban SZABADSÁG kellene: független művészek, politikától mentesen támogatott kulturális műhelyek, élő és tevékeny civil szervezetek, és az ezeket segítő, de nem kisajátító városi infrastruktúra. Csupa olyan feltétel, ami a központi propagandaműködéshez és a feudalisztikus irányításhoz szokott fide$zes reflexekkel nehezen érthető és nehezen megvalósítható.

Még hosszú ideig (talán örökre?) csak látványterv marad a híres Intermodális Központ

3. Főpályaudvar (leánykori nevén: Intermodális Központ)

Debrecen városvezetésének egyik legkomolyabb kudarca az évtized elejétől tervezgetett és ígérgetett Intermodális Központ, ami a Nagyállomás teljes átalakításával egy gigantikus csomópontot hozott volna létre a vonatközlekedésnek, a távolsági buszoknak és a városi villamosvonalaknak. A projekt sokévados vígjátékát ebben a cikkünkben mutattuk be részletes és lényegre törő formában.

8 év alatt 67 hónap (5 és fél év!) semmittevésből és bénázásból eredő csúszás tényleg rekordgyanúsnak tűnik.

Főpályaudvarunk azóta sincs, és elmaradtak az ennek feltételéül szabott, ehhez igazított további felújítások is.

4. Petőfi tér rekonstrukciója

Ilyen például a Petőfi tér lepukkant, 80-as éveket idéző állapotainak megszüntetése. Szétrohadt, senki által nem használt park, beázó, város szégyene aluljáró, funkció nélküli közterületek. Így néz ki ma a város központjától alig pár száz méterre található, egyébként kiváló adottságokkal rendelkező Petőfi tér. Senki nem nyúlt hozzá az elmúlt évtizedben, és minden ígérgetés ellenére már csak akkor hisszük el, hogy itt valami változás fog történni, ha a látványtervek helyett a saját szemünkkel látjuk a befejezett munkálatokat.

Petőfi tér, Debrecen - pont úgy néz ki, mint egy régiós központi szerepre törő város aluljárója. Úgy tűnik, Papp Lászlóék először ezen a téren akarják utolérni Budapestet... (forrás: underpass.blog.hu)

5. Elővárosi vasúthálózat

Voltak további ígéretek is az Intermodális Központ fémjelezte nagy közlekedés-fejlesztési kamuzásban az évtized elején. Elhangzott például, hogy jó ötlet lenne elővárosi vonatokkal összekötni Debrecen központját Józsával, Hajdúböszörménnyel vagy épp Hajdúszoboszlóval. Ez kétségtelenül kiváló ötlet, hiszen a környező városokból és külső városrészekből történő ingázás jelentős mértékben növeli Debrecen forgalmát, és hozzájárul a csúcsidőben állandósult dugókhoz.

A tőlünk nyugatabbra fekvő valóban európai országok nagyvárosaiból ismert tiszta, pontos és sűrű elővárosi vonatjáratok, melyek Debrecen központjába, a Nagyállomásra futnának be, valóban sokaknál kiválthatnák a gépkocsihasználatot, ha a megyeszékhelyre szeretnének utazni.

Természetesen Magyarországon vagyunk, így nem vártuk, hogy az évtized elején belengetett ötletek mindegyike meg is valósul az évtized végére. De azt azért nem gondoltuk volna, hogy ismét csak egyetlen kapavágás, egyetlen valós lépés nem történik ebbe az irányba.

Az nem elegendő, ha Papp László kéthavonta papagáj módjára elismétli, hogy „az ország másik fővárosa”!

Egy 21. századi európai nagyváros szükségszerű része kell, hogy legyen a központot az agglomerációkkal összekötő elővárosi vasúti rendszer.

6. A 35-ös főút Józsa és Debrecen közötti szakaszának 2x2 sávosra bővítése

Ha már az elővárosi vonatokkal nem sikerült előrébb lépni, joggal várhattuk, hogy a 2010-es években legalább a lassan Debrecen kertvárosaként funkcionáló Hajdúböszörmény, és Debrecen tényleges kertvárosa, Józsa felé vezető 35-ös főút elviselhetetlenül forgalmas szakaszát kiszélesíti a városvezetés. Az elmúlt években kétségtelenül dobogós helyre lépett ez az útszakasz a csúcsidei dugók méretében, és családok ezreinek keseríti meg a reggeleit és délutánjait.

Elképesztő pofátlanság egy lassan 15 ezres városrésszel szemben, hogy egy, már a 2000-es évek közepén nehezen viselhető problémát 2020-ra sem sikerült orvosolnia a városvezetésnek.

Igazából a szándékot sem látjuk, csak a szokásos üres ígéreteket, hogy „a BMW-beruházás kapcsán erre is keresnek majd megoldást”. Hihetetlen, hogy a Fide$z Magyarországán csak ott lehet jelentős beruházásokat végrehajtani, ahol megjelenik egy német multicég…

Semmi, csak a szokásos hétköznapok Debrecen és Józsa között - az elviselhetetlen állapotok semmit sem javultak az elmúlt évtizedben (forrás: dehir.hu)

7. Kerékpárút-fejlesztések

Na, ebben a témában is nagy handabandázás ment az elmúlt évtizedben. Nem telt el év, hogy ne beszéltek volna a debreceni kerékpárosközlekedés javításáról városunk vezetői, és bár voltak előre lépések, ezek mindig alulmúlták a korábbi ígéreteket. Az északi és a nyugati városrészekben az évtized végére ugyan igyekeztek belehúzni az illetékesek, de a város kerékpárút-hálózata még most is sok kívánni valót hagy maga után. Egyrészt rendkívül szaggatott, teljes városrészek összeköttetése nem megoldott biztonságosan kerékpárral.

Másrészt a közlekedéstechnikai szempontból modern kerékpárutak vagy kerékpársávok helyett sok helyen alibiztek a felelősök, és „kerékpár-nyomvonalakat” rajzoltak fel az aszfaltra.

Jó példa erre a Csapó utca, ahol a beígért kerékpársávok helyett végül csak ilyen látványos felfestésekre futotta. A bicikliseknek semmivel sem lett több helyük és biztonságosabb útvonaluk, ismerve a Csapó utca forgalmát.

Amiben pedig látványosan alulteljesítettek a városvezetők, az a kirándulási, sportolási célú biciklizés feltételeinek megteremtése a város környékén. Felháborító, hogy a várost északról határoló országos hírű Nagyerdőben egyszerűen nincsenek használható bicikliutak. Poros, süppedős ösvények vannak, ahol az év egy részében semmivel, más részében pedig csak speciális terepbiciklivel lehet közlekedni. Családos kirándulásra, laza biciklizésre alkalmatlan. Mondjuk egyébként is szánalmas, hogy egy ilyen kiváló adottságokkal rendelkező erdős területen gyakorlatilag nincs semmi, ami támogatná a városlakók rövidebb kirándulásait. A Látóképi-tóhoz 2018-ban ígértek bicikliutat, ami azóta sem készült el. De ugyanez a helyzet az erdőspusztai tavakkal: hiába igénylik a debreceniek évek, évtizedek óta, nincs normális, kulturált és folyamatos bicikliút-összeköttetés ezekkel a kedvelt kirándulóhelyekkel.

Mondjuk, mióta lemondott róluk a városvezetés, és hagyja kiszáradni a Nagyerdőt és az erdőspusztai tavakat, lehet, hogy mindegy is…

8. CIVAQUA-program a Nagyerdő és azt erdőspusztai tavak kiszáradása ellen

A CIVAQUA egy több mint negyven éve megtervezett vízügyi fejlesztés, ami a Keleti-főcsatorna vizének Debrecenig történő elvezetésével végérvényesen megoldaná azt az abszurditást, hogy egy 200 ezres nagyváros egy 300 ezres agglomerációval komolyan vehető folyó víz nélkül működik. A program felbecsülhetetlen előnyökkel járna. Megállítaná a Nagyerdő évtizedek óta tartó, de az utóbbi években egyre gyorsuló kiszáradását, mely hamarosan Debrecen nagy büszkeségének teljes pusztulásához vezethet.

A vízhiány a környék mezőgazdasági területeit is fenyegeti, és erre is megoldást jelentene a CIVAQUA keretében kialakított víztározó, mely vízforrást biztosítana a földek öntözéséhez.

Nyilvánvaló előnyei ellenére az elmúlt egy évtizedben sem történt SEMMILYEN előrelépés a CIVAQUA megvalósítása ügyében. Legutóbb Szabó Bence önkormányzati képviselő Facebook-oldalán olvashattunk a témáról. A Momentum politikusa Balázs Ákos alpolgármestert keresete meg, hogy megtudja, a Fancsikai-tavak újabb kiszáradása után mi a városvezetés hivatalos álláspontja a CIVAQUA-ról. A válasz a szokásos porhintés volt: fontos fejlesztésnek tartják, de sajnos nincs rá pénz.

Aha, persze, azért atlétikai vb-re lett volna…

A halak kifejezetten rosszul bírják a kiszáradt tavakat, de a klímaváltozással hamarosan mi, emberek is sorra kerülhetünk. 

9. Zöldhullámok

Ezt talán nem is kellé részleteznünk. Debrecen fide$zes vezetése egyszerűen képtelen megbirkózni azzal a ténnyel, hogy a város megnövekedett forgalma hatékonyabb és ésszerűbb szervezést igényelne. A lámpák összehangolását, a zöldhullámokat és az „intelligens forgalomirányító rendszert” már számtalan alkalommal megígérték, de aki egy szimpla hétköznap körbeautózik a városban, azonnal tapasztalhatja, hogy ezek a legtöbb esetben ismét csak handabandázások voltak.

Nem értjük, hogy miért akasztják meg zsúfolt főutak forgalmát jelentéktelen mellékutcák bekanyarodói, hogy miért nem lehet 50-nel végigautózva folyamatosan zöldet kapni a város ütőereiként működő utakon, és hogy miért ragaszkodik betegesen a városvezetés a lámpákhoz olyan helyeken, ahol a körforgalom egyértelműen jobb választás lenne.

10. Vidámpark

A végére egy kis színes, amit talán a legtöbb debreceni már el is felejtett. Évtizedek óta hagyják lerohadni a legkisebbek szórakozására létrejött vidámpark területét, miközben mára a debreceni maradt az ország egyetlen állandó jelleggel működő ilyen létesítménye. Az állatkert fejlesztésére legalább áldoztak pénzeket, a vidámparkkal kapcsolatban azonban láthatóan senkinek semmilyen értelmezhető elképzelése sincs. Nem a pénz, hanem a koncepció, a kreativitás és a szándékok hiányoznak. Persze érthető, ha a kulturális élet kulcspozícióiba is tehetség helyett politikai hűség alapján választják ki az embereket.

Az azonban mégiscsak röhejes, hogy Széles Diána alpolgármester kínjában „retró vidámpark”-ként próbálja eladni a debrecenieknek a szánalmas állapotban lévő komplexumot.

Az pedig már viccnek is rossz, amikor a Nagyerdei Kultúrpark illetékese azt emeli ki a vidámpark kapcsán, hogy „ami még inkább növeli az értékét az az, hogy itt található a világ második legkisebb óriáskereke”…

No comment.

Kedves városvezetők! A 2020-as évtizedre ez kevés lesz. Persze, értékeljük, hogy lassacskán fejlődget Debrecen. De ez a tempó, ez a szerencsétlenkedés és ezek a prioritások nem méltók sem a 21. század harmadik évtizedéhez, sem egy régiós központi szerepre törő város lakóinak jogos igényeihez.

 Ne várj tovább, kövesd a Cíviscity-t a Facebookon! >>>