A napokban minden újság megírta, és minden politikus a maga szájíze szerint kommentálta a Természettudományi Múzeum Debrecenbe költözésének hírét. Mi sem akartunk kimaradni a jóból, csak a nagy sietség helyett megvártuk, hogy ki mit mond a témáról. Elolvastunk mindent, majd összeszedtük az érveket és az ellenérveket. Az összkép elég egyértelmű, de van egy még fontosabb üzenete a történetnek.
Neandervölgyi vadász a Természettudományi Múzeum egyik kiállításán. Az ő költözéséről se egyeztettek senkivel. (forrás: nhmus.hu)
Ha az érdekli, hogy Debrecen szemszögéből mi az igazán elkeserítő ebben a történetben, nyugodtan lapozzon az utolsó bekezdéshez. De ha előtte szeretné megismerni a klasszikus érveket és ellenérveket a Múzeummal kapcsolatban, olvasson bátran tovább!
„Költözzön csak Debrecenbe!” – a támogató érvek
Papp Lászlóék érvelése egyszerű: Debrecen mindenképpen jól jár egy nemzetközi színvonalú múzeummal és tudományos intézménnyel, ezért nagyon örülnek neki, hogy ideköltöztetik. Kiváló alkalom volt ez a polgármesternek arra is, hogy Budapest-ellenességét hangoztathassa, és immár 147. alkalommal (de ki számolja!) elmondhassa az elmúlt 5 év során, hogy Debrecen az ország „másik fővárosa”.
Azt még a kritikus hangok is elismerik, hogy fontos lenne, ha az országban nem minden fontos intézmény és látványosság Budapesten összpontosulna.
Egy Debrecen méretű és fejlettségű városnak jogos igénye, hogy országos hírű és jelentőségű intézmények kapjanak helyet benne.
Nem gondoljuk, hogy ezzel az érvvel bárki tudna vagy akarna vitatkozni.
„El a kezekkel a Természettudományi Múzeumtól!” – az ellenérvek
Ellenérvből többet hallottunk az utóbbi napokban, de a mennyiség még nem feltétlenül jelent minőséget is.
Az egyik gyakran hangoztatott ellenérv, hogy a múzeum gyűjteményeinek összepakolása, elszállítása és kicsomagolása során egészen biztos, hogy sérülni fognak annak egyes elemei. Ez a kockázat nemcsak anyagi, hanem pénzben kifejezhetetlen károkat is jelenthet a Múzeum gyűjteményében.
Szakértői becslések 10-15%-osra teszik a költözés okozta károkat, ami elképesztő veszteségekkel járna.
A másik gyakori érv, hogy az ország keleti felébe való költöztetéssel általános iskolások tízezreinek lesz nehezebb eljutnia a Múzeum kifejezetten nekik szánt programjaira, melyek most hazánk bármely pontjáról könnyen megközelíthetők. Ez elsőre logikus érvnek tűnik, de ha belegondolunk, ebből az következne, hogy semmilyen jelentősebb látnivalót ne hozzunk létre Budapesttől távoli városokban, hiszen így azt csak az ország egyik fele tudja kényelmesen megközelíteni.
Ez a szemlélet csak tovább erősítené az ország Budapest-központúságát. Ehelyett épphogy hazánk különböző pontjain létrehozott látványosságok azok, amelyek arra ösztönzik a mindenkori kormányokat, hogy fejlesszék az egyébként kis területű ország közösségi közlekedését. És akkor talán nem telik majd 7 órába (késésekkel kilencbe) az ország egyik végéből a másikba (pl. Debrecenből Zalaegerszegre) eljutni.
Mellesleg az osztálykirándulások egyik kedvenc célpontja, az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark is „messze” délen, 6 órányi vonatútra van Zalaegerszegtől.
Mégis szinte minden gyereket elvisznek oda egyszer iskolás évei alatt.
Az ellenérvek harmadik csoportja a Múzeum dolgozóinak sorsát, illetve az új szakemberek megtalálásának nehézségeit hozza fel. Az, hogy a jelenlegi munkatársak 95%-a nem szeretne Budapestről Debrecenbe költözni, teljesen érthető. Ezek az emberek elveszítenék a munkájukat, és specializált szakértelmükkel talán nem is lesz könnyű újat találniuk. Ezzel az ellenérvvel nehéz vitatkozni, bár sejthető, hogy az egyetemi és akadémiai hálózat végül fel fogja szívni ezeket a szakembereket.
Hogy Debrecenben fellelhetők-e a Természettudományi Múzeum működtetéséhez szükséges szakemberek? Nagy bajban lennénk, ha egy saját tudományegyetemmel rendelkező városban ez nem lenne megoldható. Ugyanakkor jogos felvetés az, hogy itt nem egyszerű muzeológusokról beszélünk: az intézményben komoly kutatómunka is folyik. A jelenlegi szakemberek által végzett kutatások folytatása kérdéses, és egy új szellemi műhely létrejöttéhez sokkal többre lesz szükség egy Mészáros és társai által tízmilliárdokért felhúzott betonépítménynél.
Lenyúlás és felesleges pénzpazarlás
Van két érv, ami mélységével, jelentőségével és hosszú távú perspektívájával kitűnik a többi kritikus hang közül.
Egyrészt egyre nyilvánvalóbb, hogy az egész költözés mögött leginkább az a szándék áll, hogy kedves vezetőnk kedvenc egyeteme, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem beköltözhessen a helyére. A két intézmény jelenleg is osztozik a 8. kerületi Ludovika épületén, de a döntéssel idén év végéig teljesen kiszorítja onnan az egyetem a múzeumot. A kormány döntését szokás szerint egyeztetés nélkül, erőből nyomta át, és ameddig lehetett, próbálta titkolni is azt.
Másrészt pedig a legvisszafogottabb becslések is több milliárd (!) forintra teszik pusztán a gyűjtemények költöztetésének és ideiglenes raktározásának költségeit. Ennek egy része abból a megdöbbentő helyzetből ered,
hogy a Múzeumnak még nincs meg az épülete Debrecenben, így amíg az fel nem épül, a gyűjtemények raktárakban fognak porosodni!
A kormányhatározat 10 éves határidőt adott az új helyre költözésre, de a régi helyét már idén év végéig el kell hagynia a Múzeumnak. Tehát előfordulhat, hogy 9 éven keresztül lényegében tetszhalott lesz Magyarország egyik legnevesebb, nemzetközi hírű Múzeuma, az általa végzett tudományos munkával együtt.
Mindezt azért, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem új épületrészeket kaphasson?
Papp László csak a nézőtérről figyel
Debreceniként azonban van a történetnek egy számunkra sokkal fontosabb olvasata is. Ezt leginkább a polgármester nyilatkozatából érthetjük meg, aki így reagált a költözés hírére:
„Debrecen örömmel fogadja a Természettudományi Múzeumot. A döntés a kormány kezében van.”
Mi ezzel a baj?
Az, hogy egy jövőképpel és fejlesztési elképzelésekkel rendelkező vezető nem arról ismerszik meg, hogy szalad üres telket keresni, ha a felettesei hozzávágnak egy Budapestről kiebrudalt intézményt, mert már nem férnek el tőle.
Hallottunk olyat az elmúlt 10 évben a debreceni vezetéstől, hogy stratégiai tervük lenne országos múzeumok és tudományos intézmények Debrecenbe telepítése?
Előkészítettek bármit is ebből a költözésből? Beszéltek bármikor is arról, hogy ez hosszú távon hogyan illeszkedik a város fejlesztésébe?
Miért éppen a Természettudományi Múzeum? Miért nem például a Műszaki és Közlekedési Múzeum? Az jobban illene a város autóipari profiljához, nem? Vagy miért nem egy országos hírű kulturális intézmény költözik ide, ha egyszer folyton Európa Kulturális Fővárosa szeretnénk lenni?
És ha annyira erős város Debrecen, ha annyira jó viszonyt ápolnak a kormánnyal vezetői, akkor miért nem egy új, országos jelentőségű intézmény jön létre Debrecenben? Ami beleillene a város (nem létező) fejlesztési koncepciójába, amit rendesen előkészítenének, és nemcsak a felépítésére, hanem a működtetésére és jövőképére is lennének elképzeléseik?
Dobtak a keleti hűbéreseknek egy csontot, akik „örömmel fogadják” azt, mert tudják: önerőből nem sokra képesek, így minden lehulló morzsát meg kell becsülni.
Szomorú képet fest ez a történet Debrecen fejlesztési koncepciójának hiányáról, és a városvezetés érdekérvényesítési képességeinek korlátairól.
Ne várj tovább, kövesd a Cíviscity-t a Facebookon! >>>