Mi a baj azzal, ahogy a Fidesz Debrecent (és az országot) vezeti? Az igazi probléma nem abban áll, hogy még mindig százával vannak földutak, miközben a Dósa Nádor teret zöldítés címén térkövezik. Nem is abban, hogy a Sámsoni utat 4 évbe telik kiszélesíteni, a Józsa és Debrecen közti útszakasz tervezése meg lehet, hogy 2030-ban sem kezdődik el. Még csak nem is az a legnagyobb baj, hogy míg a BMW-típusú beruházásokra könnyedén költenek tízmilliárdokat, addig néhány tízmilliós tételekre évek, évtizedek óta nincs keret. A legnagyobb veszély a Fidesz vezetési stílusának elkerülhetetlen következményeiből adódik.

Orbán Viktor és Papp László, Debrecen polgármestere. Egy a zászló, egy a stílus. (fotó: origo.hu)

Milyen a Fidesz vezetési stílusa?

A Fidesz a párt, a kormány és az önkormányzatok szintjén is erősen központosított, hűségre és fegyelemre épülő szervezet. Bármely szinten is vagy része ennek a gépezetnek, a politikai lojalitásod mindig nagyobb súllyal esik latba az értékelésedkor, mint a szakmai hozzáértésed.

Mint sok más szervezet esetén, a legfelső vezető személyisége itt is rányomja a bélyegét a teljes apparátus működésére: autoriter, hűséget és szorgalmat megkövetelő, de ellentmondást, kritikát és saját véleményt nem tűrő rendszer. Észrevehetjük ezt a miniszterek, a kormánytagok és a polgármesterek szintjén egyaránt.

Ha alacsonyabb beosztásban vagy, ne kritizáld a felettesedet. Ha szakmailag helyesnek vélt véleményed ütközik a politikai ukásszal, maradj csendben. Ha sokat ugrálsz, elnémítunk, majd ajtót mutatunk.

Akik az elmúlt két évtizedben megpróbáltak belülről megütni kritikus hangokat a Fideszen belül, mind háttérbe kerültek. Így járt Pokorni, Lázár, Navracsics, és a 1998-2002 közötti jobboldali politikai elit többsége. Azóta az udvartartás száz százalékig lojális, lefele taposó, felfele tisztelgő pártkatonákkal töltődött fel.

Ugyanez a helyzet az önkormányzatokban is. A fideszes önkormányzati képviselők gombnyomogató papírmaséfigurák, az igazi döntéseket néhány belső ember hozza zárt ajtók mögött. Olyan emberek, akik felfelé ugyancsak feltétlen hűséget fogadtak, és a legritkább esetben érintik kritikával az onnan érkező utasításokat.

Mi a baj a kritikátlan hűséggel?

A magyar embernek gyakran tévképzete van az autokratikus rendszerekkel kapcsolatban. Azt képzeljük, a kemény, ellentmondást nem tűrő vezetés hatékony, hiszen az utasítások okoskodás és viták nélkül hamar végrehajtásra kerülnek.

Elfelejtjük azonban, hogy a komplex rendszerek eredményessége csak részben múlik az utasítások végrehajtási sebességén. A kezdeményezőkészség, a kritikus gondolkodás, az értelmetlen utasítások kiszűrése és az újító ötletek bevezetése legalább ennyire fontos a siker érdekében.

Eleve hamis ellentmondás szembeállítani a hatékony, gyors végrehajtást és az újító, kezdeményező gondolkodást.

A hatékonysághoz elsősorban felelősségvállalásra és cselekvőkészségre van szükség, ami nemhogy ellentétben áll, hanem pont, hogy következik az önálló és kezdeményező gondolkodásmódból.

Az autoriter, lojalitásra és ellentmondás nélküli végrehajtásra épülő rendszerek hosszú távon nemcsak a fejlődés és innováció terén teljesítenek alul, de a végrehajtás sebessége és eredményessége is kárt szenved. 

Összeszedtük azt a három legnagyobb veszélyt, ami ennek a fideszes hatalmi működésnek a következményeként az országra, a városra és a társadalom egészére leselkedik.

Papp László és az ingatlanmutyiba keveredett, később lemondatott Kováts Ákos, a Cívis Ház Zrt. volt vezérigazgatója. Itt se volt senki, aki belülről kritizálni merte volna a zavaros ingatlanügyeket. (fotó: 168ora.hu)

1. VESZÉLY: Nincs belső kritika, nincs kritikus gondolkodás

Ennek a félkatonai működésnek az első veszélye, hogy semmiféle egészséges, belső kritikai gondolkodásnak nem ad teret a szervezetben. Miért állna bárkinek érdekében az önkormányzat szakmai vagy politikai szervezetében ellenvéleményt megfogalmazni a polgármester által elmondottakkal szemben?

Hangsúlyozzuk: belső ellenvéleményről, nem a sajtó felé kiteregetett konfliktusokról beszélünk. Ezek a belső viták minden egészséges szervezet működéséhez hozzátartoznak. Kulturált és konstruktív konfliktusok nélkül egy szervezet begyepesedik, fejlődése lelassul.

Ha ott dolgozóként nem kíváncsiak a véleményemre (mert azt a polgármester úr már eldöntötte, vagy a Fidesz központi utasítása rögzítette), akkor az szép lassan elveszi a kedvemet MINDENFAJTA kezdeményezéstől és önálló gondolkodástól. Még attól is, amihez akár még hatáskörömnél fogva jogom is lenne.

Az így működő szervezetek tagjai megtanulják, hogy felesleges kockázat kritizálni, alternatív véleményt megfogalmazni vagy kérdezni. Sokkal egyszerűbb végrehajtani a felülről érkező utasításokat. Az értelmetleneket, a nem hatékonyakat és a károsakat egyaránt.

Megfigyelhető, hogy hosszú távon az ilyen szervezeti kultúrákban leépül a kezdeményezőkészség és az innovativitás, és a felsővezetők nem értik, hogy „odalent” miért nem gondolkodnak és cselekednek önállóan az emberek azokban a dolgokban, amikben erre egyébként engedélyt kaptak.

Ez a tanult tehetetlenség végigvonul a szervezeten, és elképesztő mértékben csökkenti annak hatékonyságát. Már senki sem biztos benne, hogy egy apró munkafolyamat értelmetlenségének kritizálásával nem magát a VEZETŐT sérti-e meg, így inkább nem szól, annak kisebb a kockázata.

Ez a jelenség figyelhető meg akkor, amikor az önkormányzati dolgozó nem jelzi, hogy a neki kiadott feladatnak nincs értelme, amikor a csoportvezető félrenéz, ha „magasabb köröket” érintő szabálytalanságot lát, amikor az osztályvezető nem kritizálja a szakmailag alacsony színvonalon megvalósuló Zöld Város programot.

De ugyanez a feltétlen hűség, szervilizmus és kritika hiánya mutatkozik meg abban, amikor a Papp László polgármester kiáll a főtérre, és gondolkodás nélkül visszaböfögi a primitív kormánypropagandát: „Nem akarunk Soros irodát Debrecenbe!”.

Nem törődve azzal, hogy ezzel komoly károkat okoz a saját városában működő civil szervezeteknek. Hogy ártatlan civileket bélyegez meg és hoz fenyegetett helyzetbe a hatalom gépezete által. Hogy fölösleges félelmet és gyűlölködést kelt az emberekben, és egy nem létező problémára mutogatva eltereli a figyelmet a valóban létezőkről.

Ahogy az egyszeri önkormányzati dolgozó sem szól, hogy a kitöltendő nyomtatványt fel kellene tenni az internetre, hogy ne kelljen besétálni érte a városházára, úgy a polgármester sem üzen odafentre, hogy ezt a migráncsozást a kálvinista Rómában, a kultúra és az oktatás keleti fellegvárában nem fogjuk azzal az erővel nyomni, ahogy odafent a „vidéki suttyóknak” ti kitaláltátok.

Polgármester, alpolgármesterek, frakcióvezető (fotó: Papp László Facebook-oldala)

2. VESZÉLY: Az utánpótlás a lojalitás, és nem a hozzáértés alapján történik

Ha a rendszer belső logikája a hűséget jutalmazza, akkor kívülről is csak olyanokat enged be, akik megfelelnek ennek a kritériumnak.

Az alsóbb szinteken még elegendő, ha személyiségednél fogva vagy alkalmazkodóbb, hajlékonyabb vagy közönyösebb.

Ha „nagy a szád”, ha gyakran hangoztatod az ellenvéleményedet, ha kérdezel, amikor valami gyanús vagy nem világos, vagy ha folyton innovatív ötletekkel állsz elő: a fideszes apparátus nem a te területed.

Felsőbb szinteken pedig eleve elvárás a "politikai megfelelés", pont, mint a kádári időkben. Politikailag gyanús, megbízhatatlan, vagy - urambocsá' - ellenzéki térfélen elhelyezkedő embereknek esélye sincs bekerülni a kormányzati és önkormányzati gépezetbe. 

Túl vagyunk már azon a szakaszon, amikor az ilyen újító, kezdeményező gondolkodású embereket eltávolították az önkormányzatokból és az államapparátusból. A tisztogatások a kétezertizes évek közepéig (Debrecenben 10-15 évvel korábban) lezajlottak, többnyire csendben, hírverések nélkül. Voltak persze hangosabb ügyek, mint amikor például Szíjjártó Péter külügyminiszter lényegében az egész minisztériumi apparátust lecserélte a saját embereire, kirugdosva a túlságosan „nyugatos” gondolkodású, egyébként jobboldali politikai kötődésű szakembereket.

A fejlesztő, kezdeményező gondolkodású munkatársak már rég eltűntek az állami és önkormányzati szervezetekből. És most már nem az a legnagyobb probléma, hogy fel sem vennék őket, hanem az, hogy eleve nem is jelentkeznek.

Minek akarna belépni egy önálló, kritikus gondolkodású, kreatív munkavállaló a Fidesz félkatonai gépezetébe?

Ez pedig hosszú távon azt eredményezi (illetve már eredményezte), hogy egyre gyengébb képességű, egyre inkább szolgalelkű, kritikátlan és önállótlan végrehajtókkal lesz tele az a szervezet, ami az ország és a város irányítását lenne hivatott ellátni.

Nem frissül az emberállomány, nem érkeznek tömegével sikeres cégvezetők vagy kreatív szakemberek állami és önkormányzati pozíciókba, vagy ha ez megtörténik, hamar megtanulják a leckét: felfele tisztelegj, lefele taposs.

Abból baj nem lehet...  

3. VESZÉLY: A társadalom is alkalmazkodik a „ne szólj szám, nem fáj fejem” működéshez

Ami eredetileg csak a Fidesz apparátusát jellemezte, szép lassan átszivárog a társadalom minden szintjére. Az egyszeri városlakó egyre ritkábban fogja felemelni a szavát a környezetében tapasztalható nyilvánvaló problémák kapcsán.

Hiába tart egy óvoda felújítása 6 hónap alatt 2,5 évig, nem lesz, aki verje az asztalt a helyi képviselőnél, vagy reklamáljon a városházán. Hiába nem bővítik 2x2 sávosra az utat, amit már 15 éve meg kellett volna tenni, a magában puffogáson kívül senki nem tesz semmit.

Hiába száradnak ki a Debrecen környéki kirándulótavak, a sopánkodáson túl senki nem jut. 

Hiába látja a városlakó a kontár, szétlopott, befejezetlen vagy értelmetlen beruházások tömkelegét maga körül, nem hallatja a hangját.

Hogyan is tenné? Amikor tudja, hogy egyszer majd úgyis kérnie kell valamit az önkormányzattól, legyen az egy hatósági engedély, egy fizetési halasztás, egy támogatási kérelem, vagy épp kisvállalkozóként egy közterület-foglalás vagy egy nyitva tartással kapcsolatos kérvény. És tudja jól a városlakó, hogy akiktől kéri, ugyan jó emberek, de egy szolgalelkűséget és némaságot jutalmazó és megkövetelő szervezet tagjai. És ha utasítást kapnak felülről, akkor nem fognak neki ellentmondani.

Tehát inkább úgy van vele mindenki, hogy „nem szól szám, nem fáj fejem”. Odafent csinálják csak a maguk dolgát, én maximum a helyi Facebook-csoportokban puffogok, és kölcsönösen békén hagyjuk egymást.

Ez a jelenség azonban hosszú távon borzasztóan roncsoló hatással bír az állampolgárok vállalkozói kedvére, kezdeményezőkészségére és innovatív gondolkodására. Mindenki felfelé tekintget: megtehetem-e ezt, vagy sérti valaki érdekét odafent?

Bővíthetem-e a bisztrómat, vagy az már zavarni fogja a fideszes kapcsolatokkal rendelkező közeli étterem érdekeit? Megkaphatom-e úgy a hatósági engedélyt, hogy múlt hónapban kritikus kérdést tettem fel az önkormányzati képviselőmnek? Érdemes-e egyáltalán kulturális projektbe fognom Debrecenben, ha nem vagyok jóban a városvezetés megfelelő köreivel? Van-e esélyem elnyerni egy támogatást, ha ellenzéki gondolatokat hangoztattam?

Kíváncsi lesz-e valaki a szakemberként adott városfejlesztési ötleteimre, ha nem tartozom a politikai vezetés belső köreihez?

Van-e bármilyen jövőm ebben a városban ellenzéki gondolkodóként?

VÉGVESZÉLY: teljes szellemi leépülés

A kritikai gondolkodók elnémítása, szervezetből való eltávolítása és a cselekvéstől való elkedvetlenítése rettenetes következményekkel fog járni.

Országosan és Debrecenben egyaránt.

Ha mindig csak a „mieink” véleményére vagyunk kíváncsiak, akkor eleve elvágjuk magunkat a város másképpen gondolkodó 2/3-ától. Ha pedig a saját berkeinken belül sem tűrjük a felfelé történő ellentmondást, akkor elvágjuk magunkat a „mieink” képességeinek legjavától is.

Ennek egyenes következményeként egyre kevesebb épkézláb ember lesz, aki kompetens módon tudja irányítani a város ügyeit.

• Egyre kevesebb lesz a kreatív elme, aki igazán előremutató és hasznos fejlesztési ötletekkel tudna előállni.
• Egyre kevesebb lesz a valóban gondolkodó szakember, akinek lenne ellenvéleménye egy rossz fejlesztési koncepció esetén.
• És egyre kevesebb lesz a hatékony projektmenedzser, aki csúszások nélkül tudna levezényelni egy beruházást.

De ugyanez lesz tapasztalható a helyi kulturális élet terén is. A kultúra nem fejlődhet a szabadság, a másként gondolkodás és a kritikai szemlélet támogatása nélkül. Nem megtűrni kell ezeket, hanem támogatni, mert ezekből születnek a valódi művészeti alkotások.

Konklúzió

Ez az igazi veszélye a Fidesz hatalmi stílusának. Ez az igazi veszélye Papp László arroganciájának, amivel a kritikus véleményekre reagál. Ez az igazi veszélye a helyi propagandamédia (Dehir, Civishír, Haon) mindent letaroló egyenvéleményének, melyben a városvezetés tettei: JÓK, az ellenérvek: ROSSZAK.

Ez az arrogancia vezet oda, hogy az ott élők megkérdezése nélkül kontárkodnak 180 millióból a Sestakert megújítása címszó alatt. Hogy tragikomédiába fullad a Főpályaudvar évtizedes meg nem építése. Hogy zöldítés címén letérkövezik a Dósa Nádor teret és dézsás növényeket adnak el zöldterületnek.

Ennek a hűségalapú rendszernek az eredménye, hogy 20 év alatt nem alakult ki se organikus és pezsgő kultúra, se aktív értelmiségi élet, se jól szervezett civil szféra Debrecenben. A meglévő kezdeményezések vagy belesimulnak a Fidesz gépezetébe (és nem adnak teret a másként gondolkodóknak), vagy némasági és meg nem támadási szerződést kötve a hatalommal félrenéznek, és nem kritizálnak.

Nem önmagában a helyi városvezetés eredményeivel van tehát baj. Hanem azzal az arrogáns és ellentmondást nem tűrő hatalmi kultúrával, amivel 22 év alatt teljesen leépítették az önálló gondolkodást Debrecenben.

 Ne várj tovább, kövesd a Cíviscity-t a Facebookon! >>>