Debrecen az ország második legnépesebb városa, de ha egy debreceni kirándulni szeretne a környéken, akkor elkeserítően kevés lehetőséget talál erre. Családok tízezreiről beszélünk, akik hétvégente, nyáron vagy egy-egy munkaszüneti nap alkalmából szánalmasan szegényes lehetőségek közül kell, hogy válasszanak, ha a természetbe szeretnének kimozdulni. Korábban se volt sok kirándulási célpont a Debrecen környékén, de az elmúlt évtizedben a maradék is pusztulásnak indult. Miközben fejlődésnek nyoma sincs. Pedig nem arról van szó, hogy Debrecen természeti környezete ne adna lehetőséget normális kirándulóhelyek kialakítására. Sokkal inkább tűnik úgy, hogy az akarat és a képesség hiányzik ehhez a döntéshozóktól.

A Zeleméri templomrom - kiváló adottságok, teljes kihasználatlanság (fotó: Wikipédia)

A Békás-tó és környéke

A Békás-tó pár évvel ezelőtti „felújítása” ellentmondásos megítélésű a debreceniek körében. Kétségtelen, hogy sok szép és hasznos változtatás történt, rendezettebbé vált a tó környéke, és az új játszóterek is színvonalasak.

Ugyanakkor sajnos jogos a kritika is az új Békás-tóval szemben:

hatalmas területeket betonoztatott le a fideszes városvezetés tereprendezés címén a tó partján, teljesen indokolatlanul.

Léteznek sokkal modernebb és tájba illőbb megoldások is, mint nyersbetonnal beborítani több száz négyzetmétert a Parkerdőből. A Szabadtéri Színpadot a parktól elválasztó tüskés-fémrácsos szörnyszülemény pedig egyszerre ronda és tájidegen.

Ennek ellenére sajnos még mindig a Békás-tó és a Nagyerdei Stadion környéke a leginkább élhető, parkos-természetes környék Debrecenben. Kirándulóhelynek azonban a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető a villamos útvonalán elhelyezkedő, alig fél km²-es városi közpark.

Békás-tó: még mindig Debrecen egyik legszebb környéke, de azért a szürke térkő már ekkor sem hiányozhatott a fideszesek megálmodta városképből... (fotó: dehir.hu)

Zeleméri templomrom

Micsoda szuper kirándulóhely lehetne ennek a 14. század elején épült gótikus templomnak a romja! Naplementében különösen lenyűgöző a látvány, de a magaslatról más napszakban is szép kilátás nyílik a környék termőföldjeire.

A problémás megközelíthetősége és a környék kiépítetlensége miatt azonban a Zeleméri templomrom csak egy kihagyott lehetőség marad. Adná magát, hogy kerékpárút vezessen a nevezetességhez, ahol szabadtéri kondipark, játszótér, WC, de akár még biciklis büfé is várhatná a látogatókat. Hétvégente programok és akár szabadtéri zene is lehetnének a kiváló adottságokkal rendelkező dombon és környékén.

Helyette mit kapunk?

Debrecenből Józsáig ugyan vezet bicikliút, onnan azonban mezőgazdasági dűlőkön, homokba süppedve tudjuk tolni a kerékpárt. Vagy egy-egy eső után sárban tocsogva tudunk „kibiciklizni” a romhoz.

És mi fogad ott? Találunk ugyan néhány tűzrakóhelyet, és pár telepített fát, de a helyszínt aligha lehet kiépített kirándulóhelynek nevezni. Tipikus példája annak a „letudós” mentalitásnak, amikor EU-s forrásból történő felújítás címén látványosnak tűnő, de a felhasználás szempontjából teljesen átgondolatlan módon alakítanak ki ehhez hasonló helyeket szerte Magyarországon.

Ha valakinek kétsége lenne efelől, tegye csak fel magának a kérdést: milyen gyakran bicikliznek ki a barátaikkal a Zeleméri templomromhoz egy tartalmas kirándulásra, bográcsozásra vagy épp rendezvény meglátogatása céljából? Na ugye.

Macsi Balcsi

Debrecen legszínvonalasabb szabadtéri fürdőhelye volt a Látóképi Tófürdő, ismertebb nevén a Macsi Balcsi. Különlegessége, hogy a debrecenieknek sosem pusztán strandot, hanem igazi kirándulóhelyet jelentett, hiszen a várostól 15 km-re, gyönyörű természeti környezetben nyújtott kikapcsolódási lehetőségeket.

Addig, amíg nyitva volt. Idén azonban állítólag a járványügyi szabályozások szigorodása miatt nem nyitott ki. Az üzemeltető Tiszamenti Regionális Vízművek Zrt. ugyanis nem vállalta fel a szigorításokkal járó pluszmunkát és pluszköltségeket.

Hogy jövőre kinyit-e, az még kérdéses, de elgondolkodtató, hogy miért nem Debrecen város üzemeltetésében van egy jelentős részben a debreceniek által használt strand.

A városnak ugyanis talán csak akadt volna pénze a szigorítások betartására, ha már 9,5 milliárdos új strandra, meg a Loki megvásárlására futotta.

Persze az is érthetetlen, hogy miért nem segítette ki a város a mostani üzemeltetőt ebben a helyzetben, mikor Papp Lászlóéknak tudniuk kell, hogy a Macsi Balcsi a debreceniek egyik legkedveltebb kirándulóhelye. Volt.

Macsi Balcsi: nemrég még ilyen önfeledten lehetett strandolni, ha a debreceni ember a családjával szeretett volna kimozdulni a városból. Idén nem nyitott ki, kaptunk helyette új városi strandot - betonból, mi másból... (fotó: haon.hu)

Bicikliutak

Egészen elképesztő és felháborító a Debrecen környéki bicikliutak szinte teljes hiánya. A várost északról az országos hírű Nagyerdő, keletről pedig a számtalan kincset rejtő Erdőspuszták határolják.

Vajon milyen bicikliútvonalak szelik keresztül-kasul ezeket a gyönyörű és felfedezni való tájakat?

Semmilyenek.

Pallag irányába évtizedes ígérgetés után most kezdték el megépíteni a kerékpárutat, de az még mindig csak az autóút mentén Pallag megközelítésére lesz alkalmas. Az erdőben továbbra is a környékre jellemző mély, homokos, az év nagy részében biciklivel alig járható ösvények fogadják az erre tévedőt.

És mi a helyzet az Erdőspusztákkal?

Egyetlen bicikliút vezet ki a városból a 48-as főút mentén a Panoráma Étteremig.

De hol van a Vekeri-tó kerékpáros-bekötése? Mi van a Mézeshegyi-tó megközelíthetőségével? És a Fancsikai-tavak körbebiciklizése? Vagy az erdőspusztákat bejáró kerékpáros felfedezőutak?

Hol vannak ezek a minden épeszű természetjáró, kerékpáros, turisztikai szakember vagy egyszerű természetkedvelő család által jogosan igényelt fejlesztések?

Debrecen legértékesebb északi és keleti természeti övezete gyakorlatilag bejárhatatlan biciklivel. Persze gyakorlott terepbiciklisek bizonyára elboldogulnak itt, de családok számára alkalmatlan a terület nagy része a kerékpáros kirándulásokra. 

És akkor még nem beszéltünk olyan teljesen indokolt fejlesztésekről, mint például Józsa, Pallag és az Erdőspuszták összekötése egy bicikliút-karéjjal. Egy kiemelkedően színvonalas kerékpáros paradicsomot lehetne létrehozni Debrecen környékén, mely minden városlakó számára megközelíthető lenne, és kimeríthetetlen kirándulási célpontokat biztosítana. És nem kerülne 65 milliárdba, mint a hajdúnánási MotoGP-pálya.

Erdei "ösvény" Pallag környékén - száraz időben a porban, eső után a sárban süllyed el, aki biciklivel próbálkozna erre járni (a fotót egy olvasónk küldte)

Vekeri-tó, Fancsikai tavak, Mézeshegyi-tó

Az erdőspusztai tavak valaha Debrecen legkedveltebb kirándulóhelyei közé tartoztak. Családok ezreinek biztosítottak hétvégi kikapcsolódást, horgászok százai jártak ki a tavakhoz, természetjárók, természetkedvelők, baráti társaságok és iskolás csoportok egyértelmű célpontjai voltak ezek a csodálatos helyek.

Egészen addig, amíg a klímaváltozással el nem tűntek vagy tönkre nem mentek mind egy szálig.

A Fancsikai-tavak az elmúlt években többször is kiszáradtak, míg végül minden élet eltűnt a medrükből. Ha lötyög is néha némi esővíz az aljukon, ezek a tavak már meghaltak.

A Vekeri-tó a teljes kiszáradás, a félmocsaras állapot és a normál tó stádiumai között ingadozik már évek óta. A Mézeshegyi-tó pedig a végnapjait éli.

De nemcsak a víz hagyta magára ezeket a jobb sorsa érdemes tómedreket, hanem a városvezetés is. Az elmúlt 20 évben lényegében egyetlen fillért sem költöttek sem a tavak karbantartására, sem a környék fejlesztésére.

Miért nem építettek kerékpárutakat a tavak megközelíthetőségére, és azok körbebiciklizésére? Miért nem alakítottak ki kulturált szabadidőparkokat, kirándulóhelyeket ezek környékén, vízvételi hellyel, WC-vel, szabadtéri sütőhelyekkel, büfével, vízisport-lehetőségekkel, erdei tornapályával, kalandparkkal, és megannyi más 21. századi, természetközeli családi időtöltést lehetővé tevő eszközökkel?

Miért nem kerestek fel vállalkozókat, befektetőket, miért nem tették vonzóvá a helyeket a cégek és a lakosság körében, miért nem segítették a beindulásukat önkormányzati pénzekkel?

Nézzék már meg, hol tart a világ, és hol tartanak Magyarország valóban fejlett régiói! Akik nem mondogatják magukról, hogy „másik főváros”, hanem tesznek azért, hogy az embereknek minőségi életkörülményeket biztosítsanak. Vessünk egy pillantást arra, milyen fejlesztések történtek a Tisza-tó partján az elmúlt 10 évben! Vagy ott van a budakalászi Lupa-tó, amit Budapest tengerpartjaként is emlegetnek! Kiváló példa arra, hogy mit jelent a kirándulóhely fogalma a 21. században.

A sarudi strand a Tisza-tónál (balra) és a Lupa-tó partja Budakalászon. Így néz ki, amikor a fejlesztések az környéken élő emberek érdekeit szolgálják, és van bennük némi fantázia is.

Kirándulóhelyek helyett kiszáradt tómedrek

A debreceni városvezetés azonban nemhogy kiaknázni nem volt képes a város környékén található gyönyörű természeti adottságokat, hanem egyenesen hagyta őket elpusztulni.

Lassan minden debreceni tudja már, hogy a Fancsikai-tavak kiszáradtak, a Vekeri és a Mézeshegyi pedig a kipusztulás szélére került.

Arról is egyre többen hallottak, hogy a 2000-es évek eleje óta lenne megoldás Debrecen környékének kiszáradására. Ez a CIVAQUA nevet viselő vízügyi program, melynek keretében a Keleti-főcsatornából vezetnék el a Tisza vizét Debrecenig, feldúsítva a Tócó-patak vízhozamát, megemelve a Nagyerdő talajvíz-szintjét, és állandó vízutánpótlást biztosítva az erdőspusztai tavaknak.

15 éve létezik tehát a megoldás Debrecen legszebb természetközeli kirándulóhelyeinek megmentésére, de ezalatt a másfél évtized alatt az ígérgetésen túl sem Kósa Lajos, sem Papp László, sem egyetlen kormányzati szerv nem jutott.

Pedig 2010 óta fideszes kormány, fideszes városvezetés, és állítólag példátlan gazdasági növekedés van – valahogy mégse jutott sose egyetlen fillér sem a CIVAQUA-ra és az erdőspusztai tavakra.

Ezt a felháborító tehetetlenséget elégelte meg a Momentum debreceni szervezete, akik két hete nagyszabású aláírásgyűjtést indítottak annak érdekében, hogy a város 4 éven belül érje el a CIVAQUA csatornarendszerének megépítését. A Momentum szerint ehhez csak a politikai akarat hiányzik, hiszen a pénzt az EU és a kormány is biztosítani tudná. 

Mi a múlt héten írtuk alá a petíciót, akkor azt mondták, folyamatosan és tömegesen írják alá a debreceniek. Reméljük, mihamarabb sikerrel járnak, és az általuk megcélzott 10.000 aláírással kellő nyomást tudnak gyakorolni a fideszes városvezetés felé, hogy kezdjék el végre a tavak megmentését szolgáló beruházást.