Ha valaki korlátlan felhatalmazást szavaz meg magának korlátlan időre, akkor korlátlan felelősséget is kell vállalnia a döntéseiért. A kormány így járt a járvánnyal kapcsolatban, ezért most megnézzük, hogy felelőssége teljes tudatában vajon milyen munkát végzett. Tényleg kiemelkedően eredményes volt a vírus elleni védekezés? Tényleg „Európában egyedülálló” teljesítmény nyújtott a kormány? Utánajártunk.

Vak tyúk is talál szemet

Nézzünk egy egyszerű példát! Józsi a kocsmában kipróbálja a dartsgépet. Mivel azonban kicsit ivott már, célzáskor megbotlik a saját lábában, megbillen az egyensúlya, és a kezéből kirepülő nyíl óriási mázlival véletlenül pont a céltábla közepében landol.

A végeredmény jól néz ki, és még 50 pontot is kap érte, de ez még nem teszi Józsit hirtelen dartsvilágbajnokká.

Ahogy az sem, ha 2 órán keresztül folyamatosan dobálja a nyilakat, néha betalál a közepébe, és az ezekről készített fotókat mind kiposztolja a Facebookra.

Hogy jön ide ez a példa?

A kormány járvány alatt végzett tevékenysége csak kicsivel mutat jobb képet Józsi dartsteljesítményénél.

Történelmi meséink

Utólag minden történelmi eseményt szeretünk szép, érthető és következetes történetté formálni. Múltunk nagy alakjai Istvántól Mátyáson és Rákóczin keresztül Kossuthig és Deákig emlékezetünkben mind-mind koherens, világos és logikusan magyarázható sztori mentén élték le életüket és vitték végbe nagy tetteiket.

A valóság ezzel szemben az, hogy a történelem mindig is tele volt következetlenségekkel, egyéni gyarlóságokkal, rossz döntésekkel és hatalmas véletlenekkel. Az utókor volt az, aki ezeket a nehezen magyarázható eseményeket kisimította, átalakította és jól érthető történetekbe csomagolta. Így lett Mátyásból igazságos király, Deák Ferencből a haza bölcse, Kádár Jánosból a szocialista jólét kiteljesítője, Bokros Lajosból pedig a szegénységbe taszító bajszos bankár.

Ritka pillanat, amikor az ember egy jelentős történelmi eseménynél élőben figyelheti meg ezt a jelenséget. A koronavírus-járvány kapcsán most pontosan ez történik.

És ha nem vigyázunk, akkor sokáig itt maradhat velünk a teljesen hamis alapokon nyugvó „Orbán Viktor, a járvány legyőzője” című történet.

A kormány, élén Orbán Viktorral, ugyanis egyáltalán nem nyújtott kiemelkedő teljesítményt a járvány kezelésekor. Persze kifejezetten gyengének sem mondható, amit csináltak, vannak intézkedéseik, amik jónak ítélhetők. De a „kiváló járványstratéga” helyett sokkal inkább „kockázatkerülő vakrepülésnek” mondanánk, amit eddig csináltak.

Mire alapozható ez az ítélet?

Arra, hogy ha visszaolvassuk az elmúlt 3 hónap sajtóhíreit és kormánykommunikációját, akkor

nagyon úgy tűnik, hogy az elejétől fogva halvány gőzük sem volt a valós helyzetről.

Persze elképzelhető az is, hogy volt, csak nem állt érdekükben azt megosztani a lakossággal, de ez egyelőre spekuláció, ezért nem mennénk ezen a vonalon tovább.

Alulbecslés: késve indult beszerzések

A könnyebben érthető és megbocsátható tévedést a kormány a járvány kezdetekor követte el. Sok más európai országhoz képest februárban alulbecsülték a vírusveszély jelentőségét, és egy hónapig nagyon keveset tettek az ország felkészítése érdekében.

Nem kezdtek időben tömeges védőeszköz-, lélegeztetőgép- és tesztbeszerzésekbe, és a márciusi szerencsétlenkedésekből ítélve nem dolgoztak ki működőképes protokollokat a járvány alatti diagnosztikára, elkülönítésre és gyógyításra.

Ennek következtében márciusban kapkodás és fejetlenség uralkodott: az EMMI egymásnak ellentmondó azonnali utasításokat adott ki a kórházaknak, a mentősök csoportosan szállították a koronavírus-gyanús betegeket tesztelésre, a nyilvánvaló tünetekkel rendelkező önként jelentkezőket tesztelés nélkül hazaküldték, az egészségügyi dolgozók sokáig nem kaptak megfelelő védőfelszerelést és a sor szinte vég nélkül folytatható lenne.

Bár ezen hibák többsége ésszerű felkészüléssel és a megfelelő szakemberek időben történő bevonásával mind megelőzhető lett volna, az igazi hozzá nem értésről a kormány csak a veszélyhelyzet március közepi kihirdetése után tett tanúbizonyságot.

"Nem egészségügyi felhasználásra" - hirdeti a kínai felirat a kormány által beszerzett védőfelszerelések dobozain (forrás: nepszava.hu) 

„A tömeges megbetegedések kapujában” - „a járvány júliusi tetőzésekor”

Utólag ugyanis úgy tűnik: január végétől mostanáig mintha fogalma sem lett volna a döntéshozóknak arról, hogy valójában hogyan alakul a járvány Magyarországon. Nem tudták pontosan, mennyire súlyos a helyzet aktuálisan, és vakon tapogatóztak azzal kapcsolatban, hogy mi fog történni.

Honnan tudjuk ezt? Elég csak visszaidézni a három legfontosabb járványügyi információra vonatkozó kormányzati nyilatkozatokat az elmúlt 2 hónapból!

1. HÁNY FERTŐZÖTT VAN?

A kormány kommunikációja alapján láthatóan elképzeléseik sem voltak a fertőzöttek valós számát illetően. Müller Cecília országos tisztifőorvos április 2-án például azt nyilatkozta, hogy

„Akár minden településre is érvényes lehet, hogy Magyarország teljes területén észlelhető már a koronavírus.”

és hogy

„A beazonosított koronavírus-fertőzötteknél jóval nagyobb a tényleges vírushordozók száma, akik fertőzhetnek.”

De mennyien vannak? Legalább egy becslést, kedves tisztifőorvos asszony!

Hogy miért nem tudták megmondani? Nyilvánvalóan azért, mert nem teszteltek eleget. Nem végeztek tömeges tesztelést Magyarországon, hogy lássák a járvány valódi helyzetét már márciusban, vagy április elején.

Miért nem lehetett már akkor elvégezni azt a most zajló, 17.000 fős reprezentatív tesztelést, ami az egész ország átfertőzöttségéről adott volna reális képet a döntéshozóknak?

Valószínűleg azért, mert azok a beszerzések, amiről az előbb beszéltünk, súlyos késésben voltak. És egész egyszerűen nem volt elegendő teszt Magyarországon. De ahelyett, hogy ezt bevallották volna, inkább kitalálták, hogy a tömeges tesztelés „felesleges lenne, mert az nem lenne hatással a járvány kezelésére.”

2. MEKKORA LESZ A JÁRVÁNY A TETŐZÉSKOR? LESZ-E TÖMEGES MEGBETEGEDÉS?

Ez a másik nagyon fontos járványügyi kérdés, amire illett volna tudni legalább megközelítően pontos választ adni a járvány beindulása után. Miért? Mert erre lehet alapozni az egészségügyi kapacitások felduzzasztását a felszabadítandó kórházi ágyaktól a beszerzendő lélegeztetőgépekig.

És mit tudott a kormány a járvány tetőzésének mértékéről és a tömeges megbetegedésekről áprilisban?

Müller Cecília szerint azt, hogy „nagy valószínűséggel nem lehet elkerülni” a megbetegedések tömegessé válását.

Sőt: a tisztifőorvos-asszony, a járványkezelésért felelős stáb egyik legfontosabb és (remélhetően) leginformáltabb tagja március végétől kezdve heteken keresztül azt mondogatta a sajtótájékoztatókon, hogy

„napokon belül belépünk a tömeges megbetegedések szakaszába”.

Bekövetkezett ez napokon belül? Nem. Heteken belül? Nem. Lassan két hónap telt el ennek első belengetése óta, és nemhogy a tömeges megbetegedések nem indultak el, de lassan az egész járvány lecsengőben van az ország nagy részén.

Félreértések elkerülése végett: a veszély valós volt, és a járvány berobbanásának elkerülésében valószínű, hogy meghatározó szerepe volt a kormány által meghozott korlátozó intézkedéseknek. Amelyek egyébként nem sokban különböztek a környező országok gyakorlatától, akiket hozzánk hasonló ütemben ért el a járvány márciusban.

A probléma azzal van, hogy úgy tűnik, egy teljes hónapon keresztül vakon repült a kormányzat és az operatív törzs a járvány várható méreteit és súlyosságát illetően. Miért is ne lettek volna vakok, ha március végére még a 15.000-et sem érte el az addig elvégzett koronavírus-tesztek száma az országban! (Az pedig csak április végén derült ki, hogy ennél is kevesebb a tesztelt emberek száma, mivel van, akit kétszer is teszteltek.)

Müller Cecília tisztifőorvos hetekig mondogatta, hogy napokon belül itt vannak a tömeges fertőzések. Nem lett igaza. (kép: napi.hu)

3. MIKOR TETŐZIK A JÁRVÁNY?

Ez a harmadik fontos kérdés, amire egy kompetens járványkezelő csapat minél hamarabb próbál minél pontosabb választ találni. Természetesen ehhez szükség lett volna az előző két információra (mennyi a valós fertőzöttek száma és várhatóan meddig emelkedik majd a fertőzöttek száma). Ezek hiányában ennek a harmadiknak a pontos és mihamarabbi megválaszolására már esélye sem volt a kormánynak.

Honnan tudjuk ezt?

Természetesen ismét magától a kormánytól. Például Orbán Viktortól, aki március 13-án a Kossuth Rádiónak azt nyilatkozta:

„…nem egy-két hétről meg egy-két hónapról beszélünk, hanem Európában is hasonló módon ez több hónapig fölfele fog haladni. Tehát nőni fog a megbetegedéseknek a száma, és utána még jó néhány hónapig tart, amíg visszatérünk a kiinduló helyzetbe.”

Ha a „több hónapig” és a „jó néhány hónapig” kifejezéseket egyenként is csak 3-4 hónapnak értelmezzük, a járvány akkor is most lenne a felfutó szakaszának közepén, és lecsengése csak októberre lenne várható.

Gulyás Gergely három héttel később „június-júliusra” becsülte a járvány tetőzését a kormány akkori „számításai” szerint. Nem az a meglepő, hogy hónapokkal rövidebbet mondott, mint főnöke pár héttel azelőtt.

Hanem az, hogy mindössze három héttel a járvány VALÓDI tetőpontja előtt sem tudta még csak nagyságrendileg sem eltalálni a kormány, hogy mikor fog ez ténylegesen bekövetkezni.

Április 19-én aztán újra Orbán Viktor tett megjegyzést a járvány várható tetőzésére: akkor május 3-át jelölte meg időpontnak. Ez alig két héttel történt Gulyás „június-júliusi” bemondása után.

Mikor tetőzött valójában a járvány?

Ezt már csak azért is nehéz megválaszolni, mert soha senki nem nyilatkozott egyértelműen arról, hogy mit tekintünk a járvány „tetőzésének”. Ha az aktív megbetegedettek számát, tehát azokét, akik megfertőződtek, és még nem gyógyultak meg, akkor Orbán legutolsó becslése nagyjából igaznak bizonyult.

Ha a napi elhunytak számát nézzük, akkor május 3. semmilyen értelemben nem mondható tetőpontnak: április eleje óta napi 10-15 körül alakult ez a mutató, folyamatos, nagyon lassú csökkenéssel, mely csökkenésben semmi változás nem következett be május 3. környékén.

Ha pedig az új megbetegedések számát vizsgáljuk, egyértelműen látszik, hogy a járvány valójában április 23-án volt a tetőpontján, 116 új regisztrált fertőzöttel. (Az április 10. körüli, idősotthonokban felfedezett esetek miatt kiugró pár napot nem számítottuk ide.)

Nem október, nem július, nem június és még csak nem is igazán május 3. volt a járvány tetőzése. Ahogy a valós betegek számát és a járvány várható intenzitását, úgy annak tetőzését sem tudta a kormány előre bejósolni.

Hogyan lehetett volna a védekezési „stratégiáját” így valós adatokra alapozni? Nyilván sehogy.

A pandemia.hu ábráján jól látszik, hogy ha a budapesti idősotthonok miatti kiugrást nem számítjuk, akkor is április 23-án tetőzött az új esetek száma Magyarországon 

Országos tesztelés eddigi eredménye: 8276-ból KETTŐ pozitív

Teljességgel érthetetlen, hogy miért csak a járvány tetőzése UTÁN kezdte meg a kormány a lakosság tömeges, reprezentatív tesztelését. Az előzetes eredmények ugyanis azt mutatják: rendkívül kevés a fertőzött az országban. Az elvégzett 8276 tesztből mindössze KETTŐ lett pozitív. A statisztikai hibahatárokat beleszámítva a kormány járványügyi szakértője, Merkely Béla szerint ez alapján úgy lehet becsülni, hogy a 14 évnél idősebb magyar lakosságban 243 és 7230 közé tehető a fertőzöttek száma.

Szerintünk egyébként nincs az a statisztikai eljárás, amivel 2 pozitív esetből megbízható következtetést lehetne levonni: ezek az eredmények simán beleférnek a PCR-tesztelés hibázási arányába.

Még egyszer hangsúlyozzuk: a fertőzöttek kevés száma nem feltétlenül jelenti azt, hogy a rendkívüli korlátozó intézkedések ne lettek volna szükségesek. A mostani alacsony esetszámok valószínűleg nagyrészt ennek tudhatók be.

A probléma ott van, hogy a kormány „Európában egyedülálló válságkezelésként” adja el azt, ami valójában egy vélhetően vakon meghozott, maximálisan kockázatkerülő, brutális korlátozássorozat volt, melynek az elejétől fogva fogalmuk nem volt a tényleges kifutásáról.

Röviden szólva: biztosra mentek és mázlijuk volt.

A vakrepülés hátrányai

Talán elsőre nem látszik, mi ezzel a baj. Hiszen végül jól sült el minden, nem?

A kormány válságkezelésként eladott kockázatkerülő kapkodásával két alapvető probléma van.

Az egyik, hogy RENDKÍVÜL költséges volt.

A korlátozó intézkedések teljes ágazatokat küldtek padlóra, súlyosan érintették a magyar gazdaság szereplőinek jó részét, minimum több tízezer ember vesztette el munkáját, és összességében százezrek kerültek nehéz anyagi helyzetbe az országban.

Miközben elképzelhető, hogy vidéken már akár áprilisban kockázatmentesen újra lehetett volna indítani az életet. A Hajdú-Bihar megyében regisztrált fertőzöttek száma például április 14. óta, egy hónap alatt mindössze 4, azaz négy fővel nőtt. Mitől lett volna biztonságosabb Debrecenben május 4-én az utcára menni, mint volt április közepén?

A vidéki adatokat tekintve szinte mindenhol ugyanez a helyzet.

Akkor azt mondogatták, hogy a regisztráltaknak vélhetően sokszorosa a fertőzöttek száma. De úgy tűnik, sosem tesztelték, sosem „számolták meg”, hogy kiderüljön: annyira még sincsenek sokan, mint amennyivel riogattak minket.

De ha Budapestet nézzük, akkor is láthatjuk, hogy a fertőzöttek nagy része idősotthonokhoz és kórházakhoz köthető. Rendkívül kevés azon esetek száma, akik hétköznapi körülmények között kapták el a vírust. Miért nem csináltak már jóval hamarabb egy átfogó reprezentatív felmérést Budapestre, hogy lássák: ténylegesen mennyire súlyos a helyzet?

Ráadásul a valóság ismerete nélkül meghozott járványügyi intézkedéseknek nemcsak a gazdaságra voltak drasztikus hatásai. A kormány 36 ezer (!) kórházi ágyat üríttetett ki mindössze 8 nap alatt április közepén. Szörnyű személyes történetek és emberi tragédiák övezte napok voltak ezek.

Miféle teljes tervezetlenségről tesz tanúbizonyságot az, hogy mindössze három héttel a járvány később kommunikál tetőpontja előtt még 36.000 férőhelyet szabadítanak fel a hamarosan érkező koronavírusos betegeknek, és Orbán Viktor szerint 7500-8000 lélegeztetőgépre lehet majd szükség?

Kevésbé sürgősnek ítélt műtétek és diagnosztikai vizsgálatok ezreit halasztották el egy ki tudja, milyen adatok alapján bejósolt, de soha be nem következett esemény miatt.

Majd rá 10 napra bejelentették, hogy a járvány május 3-án tetőzik, és onnantól már csökkenni fognak a megbetegedések. És hány ember feküdt kórházban a „nagy tetőzés” napján? 1005 fő. Lélegeztetőgépen pedig 51-en voltak közülük.

Hamis babérok

A másik súlyos probléma a vakrepülés utáni nagy dicsekvéssel pedig egyszerűen az, hogy valótlanul tünteti fel a kormányt és Orbán Viktort a „Nagy Járványkezelő” szerepében.

A valósághoz a „Nagy Kockázatkerülő” és a „Nagy Mázlista” címek illenének jobban.

És ez annak fényében, hogy mekkora károkat okoztak a kórházkiürítések, a gazdasági korlátozások és a lakosság össze-vissza tájékoztatása a járvány időszakában, sajnos egyáltalán nem mellékes.

Nincs semmi varázslat, nincs semmi egyedi, „magyar gógyi” vagy bármi más különleges a járvány Magyarországi kezelésében. Ugyanazokat az intézkedéseket hoztuk meg, mint Európa Orbán által lesajnált országainak nagy része.

Az, hogy végeredményben több országnál jobban jöttünk ki a dologból, a következő tényezőkből adódhatott:

1. Magyarországra érkezett az egyik legkésőbb a járvány az európai országok közül

De nem a kormány intézkedései miatt (a veszélyhelyzetet eleve csak egy héttel az első regisztrált eset után hirdették ki), hanem földrajzi elhelyezkedésünk, a járvány gócpontjaival való összekötöttségünk, az utazási szokások és a puszta szerencse miatt.

Ezért sokkal több időnk volt felkészülni, és sokkal hamarabb meg lehetett hozni olyan drasztikus intézkedéseket, amelyeket más, hamarabb sújtott országok csak a saját esetszámaik elszabadulásakor léptek meg. Megnéztük volna Orbánt, ha nincs előtte a kínai vagy az olasz példa, hogy milyen bátran kezdi el tönkrevágni évek óta dédelgetett GDP-adatait…

2. Magyarországon a népsűrűség és a lakosság mobilitása is jóval alacsonyabb a járvány igazi gócponjainál, amelyeknél „jobban teljesítettünk”

A vírus terjedését ez a két objektív tényező jelentősen meghatározza. Egyik sem a kormány „érdeme”.

3. Egyéb, a kormánytól ugyancsak független hatások

Ide sorolhatjuk például a BCG-oltás egyelőre még nem bizonyított hatását, ami Magyarországon 1954 óta kötelező, míg sok erősen fertőzött európai országban nem az. Ez megint csak nem az 1963-as születésű Orbánnak köszönhető.

Illetve nem lebecsülendő még a történelmi események utólagos értékelésekor legtöbbször figyelmen kívül hagyott, gyakran sorsfordító tényező: a SZERENCSE.

Semmi alapja sincs tehát annak, hogy bármiért is kiemelkedőnek mondhassuk a kormány elmúlt 3 hónapos teljesítményét a járvány kezelésében. Sőt: ha a valóban fontos mérőszámokat nézzük, sajnos kifejezetten rosszul állunk. 

Megdöbbentő lista: a világ 5. legmagasabb halálozási rátája Magyarországon van a koronavírus okozta megbetegedéseknek (forrás: statista.com)

Ami igazán számít: a halálozások száma

Mert a sok járványügyi statisztika között az egyetlen, aminek igazán kézzelfogható hatása van az emberek életére, az a legszomorúbb: a halálozások száma és aránya. Ebben pedig Magyarország megdöbbentően rosszul áll.

A világ ÖSSZES országából Magyarországon az 5. legmagasabb a koronavírus-megbetegedések halálos kimenetelének aránya. Az eddigi adatok szerint MINDEN NYOLCADIK EMBER, aki elkapta a vírust Magyarországon, elhunyt a fertőzés következtében.

3417 megbetegedésből eddig 442-en haltak meg Magyarországon! Majnem 13%-os arány. Alig 1-2%-kal marad el a legdurvábban érintett európai országok halálozási rátájától.

Ha a hasonló méretű és adottságú környező országokkal vetjük össze a magyar védekezés „sikerét”, akkor is azt láthatjuk, hogy Szlovákia (1477 megbetegedés, 27 halott), Horvátország (2221 beteg, 94 halott), Szlovénia (1464 beteg, 103 halott), Szerbia (10374 beteg, 224 halott), és Csehország (8351 beteg, 293 halott) is több állampolgárának életét tudta megmenteni, mint a magyar kormány.

Az elhunytak száma Ausztriában úgy magasabb 40%-kal a magyarnál (626), hogy közben az esetek száma a magyar 4,5-szerese!

Ez nem siker. Ez a legjóindulatúbb megközelítéssel is középszerű vagy annál rosszabb teljesítmény.

Kiváló járványkezelést Európában olyan országoktól láthattunk, mint a németek, ahol a hatalmas esetszám ellenére sikerült 5% alatt tartani a halálozási arányt. Vagy Szlovákia, ahol az elmúlt 1 hétben egyetlen ember veszítette életét a fertőzés következtében, miközben az esetszámot is sikerült 1500 alatt tartani.

Vagy a horvátok, akiknél a mai napig nem érte el a 100-at az elhunytak száma, pedig egy kőhajításnyira vannak az Európa gócpontjának számító Észak-Olaszországtól.

Nincs itt semmi látnivaló a magyar kormány teljesítményében, csak a kormánypropaganda működik továbbra is maximális hatékonysággal – a mi pénzünkből.

És tegyük a szívünkre a kezünket: ha nem figyelünk jobban, már majdnem el is hittük, amit el akart velünk hitetni.

Kövessen minket a Facebookon is, megéri.