Szétesett a Jobbik, ki maradt talpon az ellenzékből Debrecenben?

2020. március 03. - pusztafári

Múlt hét pénteken jött a hír, hogy megszűnt a Jobbik debreceni alapszervezete.  Bár a párt megyei tisztségviselői azóta megpróbálták az ellenkezőjéről meggyőzni a közvéleményt, nehéz nem szétesésnek értelmezni, hogy tizenkét tag kilépésével 10 fő alá csökkent az alapszervezet taglétszáma, és az ugyancsak távozó egyetlen önkormányzati képviselőjük bejelentette a szervezet megszűnését. Az esemény kapcsán úgy gondoltuk, megéri körbetekinteni Debrecenben: ki van még talpon az ellenzéki pártok közül a fideszes fellegvárként elkönyvelt városban? Azt is megnéztük, ki mennyire volt aktív az elmúlt időszakban. Érdekes következtetésekre jutottunk.

debrecen_4.png

 

Jobbik: nyugodjék békében

Az egykor szebb napokat látott pártra nem is vesztegetnénk sok szót, mert a tények önmagukért beszélnek. A Jobbik sokadik, egyre nehezebben követhető országos irányváltásával a helyi tagság többsége láthatóan nem értett egyet.

Kőszeghy Csanád Ábel, választókerületi elnök, Hajdú-Bihar megyei alelnök kilépésével a Jobbik egyetlen debreceni önkormányzati képviselőjét is elveszítette. Kőszeghy függetlenként folytatja tovább, bár tevékenységének az őszi választások óta nem sok nyoma látszott a városházán.

Herpergel Róbert, a Jobbik korábbi önkormányzati képviselője is célozgatott erre a tétlenségre, amikor a távozókkal kapcsolatban megjegyezte, hogy kíváncsi rá, vajon mennyi aktivitást fognak mutatni a jövőben függetlenként.

Ugyanakkor a Jobbik megyei tisztségviselői hiába próbálnak úgy tenni, mintha mi se történt volna, a tények egyértelműek, és

levonhatjuk a következtetést: a Jobbik Magyarországért Mozgalom ellenzéki szervezetként megszűnt létezni Debrecenben.

Aki a Fidesszel szemben keres értelmes és cselekvőképes ellenzéki politikusokat, annak máshol kell körbenéznie.

koszeghy.jpg

Kőszeghy Csanád Ábel és Herpergel Róbert itt még közös sajtótájékoztatón

 

MSZP: csak lélegeztetőgépen

Na, nem az MSZP tájékán: a 2000-es évek meghatározó alakulatából 5%-os küszöbön egyensúlyozó törpepárttá silányult MSZP Debrecenben is már csak a Demokratikus Koalícióval kötött helyi megállapodásának köszönheti létét.

Madarasi István városi MSZP-elnök 2016-ban még a Szanyi Tibor-féle radikális irányvonalat képviselte, és az MSZP-t a DK-tól is határozottan elkülönülő, önálló pártként akarta újraéleszteni. Igaz, ez akkor történt, amikor Madarasi Papp Lászlóról még kifejezetten jó véleménnyel volt, és azt nyilatkozta, hogy

„Nekem meggyőződésem, hogy velünk együtt a fideszesek, de még a jobbikosok is jót akarnak a városnak.”

Aha.

Azóta nagyot fordult a világ Madarasi Istvánnal. Azóta nagyot fordult a világ Madarasi Istvánnal. Az MSZP (a Párbeszéddel az oldalán) a 2019-es EP-választáson már csak 6,61%-ot kapott országosan, míg Debrecenben alig ugrották meg a bejutási küszöb értékét (5,42%). Ennek hatására az októberi önkormányzati választásokra lényegében összebútoroztak a DK-val. Önálló pártként már alig értelmezhetők, és várhatóan ugyanaz a sors vár rájuk, ami korábbi szövetségesükkel, a 2000-es években épp az MSZP árnyékában leamortizálódott SZDSZ-szel történt 2010-re: megszűnnek. 

A kérdés csupán az, hogy még 2022 előtt szétesnek, vagy képesek lesznek odáig elnyújtani haláltusájukat?

Ami az MSZP közelmúltbeli helyi tevékenységét illeti: Madarasinak néhány DK-val közös sajtótájékoztatóra futotta, ahol a lényegi kérdésekben láthatóan nem ő, hanem DK-s koalíciós partnere szólalt meg.

Ami pedig a legfontosabb: az MSZP-nek semmilyen komolyan vehető helyi aktivista-bázisa nincs, támogatottságuk és tagságuk is évről-évre csökken. Így az országos történésekkel összhangban vélhetően hamarosan vagy beolvadnak a helyi DK-ba, vagy hasonló sorsra jutnak, mint a Jobbik debreceni szervezete.

madarasi.jpg

Madarasi István, az MSZP városi elnöke

 

LMP: nyomokban is nehezen kimutatható

Az LMP debreceni beágyazottságáról és „erejéről” már az is sokat mondott, hogy a tavaly őszi önkormányzati választások eredményeképpen koalíciós partnereikkel ellentétben nem sikerült mandátumot szerezniük. Míg a Momentumnak kettő, a Jobbiknak pedig (múlt péntekig) egy képviselője került be a közgyűlésbe, az LMP képviselet nélkül maradt.

Az LMP-vel kapcsolatos problémák meglepő módon nagyon hasonlók az MSZP agóniájához. A párt országosan lassan kimutathatatlan támogatottsággal bír. Meghatározó képviselőik az elmúlt években elhagyták az LMP-t, és szavazóik nagy része is (a felmérések szerint többségében a Momentumhoz) távozott.

Ezzel párhuzamosan pedig Debrecenben az LMP esetében lényegében alig 4-5 ember alkotja helyben a „pártot”. Ami így nehezen értelmezhető pártként,

sokkal inkább néhány, korábban lelkes, ma már inkább kitartó, jóakaratú, de nem túl eredményes ember projektjeként.

Az LMP ugyan 9 tagú országos elnökségébe választotta a debreceni kötődésű Jakab Fruzsinát február elején. Kétséges azonban, hogy egy pozíció elég-e a sikerhez konkrét helyi elképzelések, tettek, akciók és emberek nélkül.

Így akármennyire is sajnáljuk, hogy a jobb sorsa érdemes Lehet Más a Politika lassan eltűnik a hazai közélet színteréről, ki lehet jelenteni: Debrecenben sem tőlük várhatjuk a Fidesz hatalmának, elhibázott ország- és városvezetésének megtörését az elkövetkező években.

jarmi.jpg

Jármi Péter, az LMP megyei elnöke

 

DK: a keményvonalas idősklub

Ha Debrecenben mérhető támogatottsággal és értelmezhető politikai aktivitással rendelkező alakulatot keresünk, akkor az első ilyen párt a Demokratikus Koalíció lesz.

A DK országosan a Momentummal verseng az ellenzék vezető szerepéért, és a legutóbbi adatok szerint egy paraszthajszállal népszerűbb is a legfiatalabb, progresszív mozgalomnál a biztos pártválasztók körében. A mérések alapján az ellenzéki térfélen mindössze ez a két alakulat rendelkezik 10% feletti országos támogatottsággal, és ami még fontosabb: a DK és a Momentum azok a pártok, amelyek a közelmúltban jelentősen növelni tudták választói bázisukat.

Debrecenben a DK leginkább a korrupció témájával foglalkozott az elmúlt években. Többször támadták a városvezetést a helyi cégekkel való gyanús összefonódásokkal, a nekik adott ismétlődő megrendelésekkel és kedvezményekkel kapcsolatban. Az őszi kampányban nagy hangsúlyt fektettek a szociális témákra, amelynek egyik vívmányaként mutatták be a Debrecen Kártyát. A többi ellenzéki párthoz hasonlóan ők is nagy hírverést csaptak Kováts Ákos, a Cívisház Zrt. azóta lemondott vezetőjének ingatlanmutyija körül, és követelték az ügy kivizsgálását a polgármestertől. Ez természetesen nem történt meg, Papp Lászlóék mosták kezüket, és inkább lemondatták a cégvezetőt.

A DK azonban tipikus sajtótájékoztató-párt benyomását kelti Debrecenben: néhány havonta tartanak egy-egy számukra fontos ügyben egy hangzatos sajtótájékoztatót, melyben minden érintett lemondását követelik, de ennyiben ki is fullad a tevékenységük.

Az elmúlt években az egyetlen „üde színfolt” a párt helyi életében Varga Zoltán városi elnök volt.

Varga Zoltán rendszeres felszólalója volt az önkormányzati üléseknek. Legismertebb „performansza” 2018-ban történt, amikor alufóliasisakban próbálta megtrollkodni a közgyűlés működését. Magyarázata szerint a sisak „az ufók és kormányzati őrültségek ellen” védte, és a Soros-ellenes propaganda debreceni megjelenése ellen tiltakozott így. A cél nemes, de a megoldás már akkor megmutatta, hogy a képviselő úr elmeállapota lehet, hogy nem áll a stabilitás talaján.

A tavalyi önkormányzati kampányban Varga véletlenül a 2014-es kampányszövegét másolta be a szórólapjára, melyben Debrecent „16 éve tartó Csipkerózsika álmából” akarta felrázni. 2019-ben, amikor a Fidesz már 21 éve volt hatalmon a városban...

varga.jpg

Varga Zoltán, a DK városi elnöke alufóliasisakban

Vargát szinte kivétel nélkül minden, a helyi politikát és közéletet közelebbről ismerő ember

ellentmondásos, konfliktuskereső, másokkal nehezen összeférhető személyiségnek írja le.

Vehemens, kissé agresszív természetével nem sok teret adott maga körül párttársainak a debreceni közéletben. 

Ezek után sokakat meglepetésként ért a hír, hogy januárban a botrányba keveredett Gréczy Zsolt DK-s országgyűlési képviselő helyére őt választotta pártja, így itthagyva a debreceni politikai színteret a Parlamentben próbál szerencsét. Most vasárnap pedig a DK 15 tagú elnökségébe is bekerült.

Ki tudja, hogy ezzel a debreceni DK-t vagy az országosat akarták-e erősíteni, de nagy bajban lehet a Demokratikus Koalíció, ha Varga Zoltán-féle alakokkal próbálja felrázni a pártot.

Az pedig sokat elmond a DK „utánpótlásáról” és bázisáról, hogy az 56 éves Vargát a 68 éves Gulácsi Anna Ilona váltotta a debreceni közgyűlésben. Félreértés ne essék: mi sem tavaly érettségiztünk, és korunknál fogva közelről tudtuk végigkövetni az elmúlt 30 év helyi politikáját. Önmagában a korral nincsen baj.

De a DK – alapítói személye miatt – akarva-akaratlanul magán viseli egy szörnyű emlékekkel teli 2006-2010 közötti időszak bélyegét.

Ha ez a párt 2020-ban a megújulást és a jövő reménységét szeretné hirdetni, akkor nem a már 15 éve politizáló, még az MSZP-ben kezdett Varga Zoltánnal és a közel 70 évesen a friss energiákat nem túl hitelesen képviselő Gulácsi Anna Ilonával igyekszik meggyőzni erről a választóit.

Csak gondoljunk bele: milyen eredményt ért el a DK vagy az MSZP eddigi politikusaival Debrecenben az elmúlt 10-15-20 évben? Mikor sikerült bármiben is megszorongatniuk vagy megingatniuk a Fidesz döntéseit és hatalmát? Volt idejük bizonyítani, és a velük szembeni legnagyobb kétely éppen ez: vajon mitől lennének eredményesebbek a jövőben ugyanezek a politikusaik, ha ennyi idő alatt nem tudtak semmi emlékezeteset letenni az asztalra? Új arcok nélkül a DK-nak ezt nehéz lesz elhitetnie a választókkal.

A DK másik problémája, hogy a többi ellenzéki párthoz hasonlóan helyben kevés aktivizálható emberrel rendelkezik. Ezen a téren egyetlen párt jelent kivételt az ellenzéki térfélen:

mandi_laszlo.jpg

Mándi László, a Momentum városi elnöke

 

Momentum: fiatalság, bolondság?

A legnehezebben megfejthető csapat a társaságban a Momentum Mozgalom és annak helyi szervezete.

Az összes pártot verik helyi aktivistáik számát és hadra foghatóságát illetően. Míg az ajánlószelvények gyűjtését a régi ellenzéki pártok (MSZP, DK) a korábbi szavazói adatbázisuk újra és újrafelhasználásával oldják meg, addig

a Momentum helyi tagjai és aktivistái az elmúlt választásokon valóban végigkopogtatták a fél várost (ellenzékiek közül nálunk például csak ők jártak).

Ha már a DK esetében kiemeltük a lejárt szavatosságú politikusok újrahasznosításának problémáját, ez a veszély a Momentumot nyilván nem fenyegeti. Politikusaik igazi előnye nem a fiatalság (hiszen a kor önmagában ugye nem szempont), hanem a politikai előélet hiánya. Ebből fakadóan az ő esetükben a legnehezebb kétségbe vonni a tisztaságot és a makulátlanságot. Egész egyszerűen azért, mert még nem volt alkalmuk besározni magukat.

Természetesen ugyanez a jellemzőjük jelenti a Momentum és helyi politikusainak legnagyobb kockázatát is. Fiatalok és tapasztalatlanok, mind a politikában, mind a közigazgatásban vagy bármely szakpolitika területén. Mondjuk, furcsa elvárás is lenne, ha azt szeretnénk, hogy jöjjenek valahonnan a semmiből olyan politikusok, akiknek nincs politikai előéletük, patyolattiszták, de vérprofik a politikában és könnyedén eligazodnak a közigazgatás szakmai gépezetében egyaránt.

Ami a Momentum közelmúltban mutatott helyi tevékenységét illeti, láthatóan nem megélhetési politikusként állnak hozzá a munkájukhoz. A párt két önkormányzati képviselője, Mándi László (egyben a Momentum helyi elnöke), és Szabó Bence több ügyben is szorgalmas aktivitást mutatott az elmúlt hónapokban.

Persze az is lehet, hogy csak a választókkal való egyértelmű kommunikációban ügyesebbek DK-s társaiknál, de újonnani jelenlétük érezhetően feltűnt a debreceni közéletben. Több témában is keményen beleálltak a helyi városvezetésbe.

Ezek közül kiemelkedett a Fancsikai-tavak és a Vekeri kiszáradását megakadályozó CIVAQUA-program felkarolása (a problémáról mi is többször írtunk),

valamint Szabó Bence éles konfrontációja Puskás István kulturális alpolgármesterrel a MODEM-et érintő megszorítások, galériabezárások és leépítések kapcsán.

A Momentum megjelenése új és üde színfolt a hosszú évek alatt beporosodott debreceni közéletben, valódi teljesítményük megítélése azonban még várat magára. A sajtótájékoztató-politizálást folytató DK-nál sokkal érthetőbb és közvetlenebb módon kommunikálnak választóikkal, de egyelőre még nem mutatták meg, mire képes az állítólag több tucatnyi aktivistát megmozgatni képes helyi szervezetük.

 

A konklúzió 2020 elején elég egyértelmű Debrecenben

Komolyan vehető országos és helyi támogatottsággal, illetve helyi szervezettel két párt, a DK és a Momentum rendelkezik az ellenzéki térfélen. 

A DK oldalán tapasztaltabb és beágyazottabb politikusok állnak. Azonban elhasznált arcaikat körbelengi az a régi atmoszféra és divatjamúlt módszerek, amelyekkel sokan le szeretnének számolni a magyar közéletben.

A Momentum oldalán friss, tiszta és lelkes, de a DK-hoz képest sokkal kevesebb tapasztalattal rendelkező politikusokat, illetve egy erős és beágyazott, de jelentősebb eredmények felmutatásával még adós helyi szervezetet találunk.

Év végére talán eldől az is, hogy a DK vagy a Momentum tud-e értékelhetőbb teljesítményt felmutatni a debreceniek számára.

A bejegyzés trackback címe:

https://civiscity.blog.hu/api/trackback/id/tr1315501232

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bontottcsirke 2020.03.05. 06:39:46

Nem szétesett, hanem szétverték a beszélő disznósajtok.
süti beállítások módosítása