Öveket bekapcsolni, durva menet lesz: összefoglaljuk a debreceni Intermodális Központ (későbbi nevén: Főpályaudvar) meg nem épülésének történetét úgy, hogy Kósán és Papp Lászlón kívül a debreceni emberek is megértsék. Azok, akik nem a mutyik, a háttéralkuk és a városfejlesztési szerencsétlenkedések világában élnek, és ahhoz vannak hozzászokva, hogy ha idén kigondolják a konyhabútor cseréjét, akkor legkésőbb jövőre meg is csinálják. És 8 év múlva nem az van, hogy még mindig ugyanazt a kopott bútorlapot bámulják, amit Pistike még 3 éves korában firkált össze alkoholos filccel. Nagyállomás forevör: nézzük, mennyit dolgozott a nagy semmivel az elmúlt 8 évben a fide$zes vezetők apraja-nagyja.

Felismerik a 2017-ben átadott új Debreceni Főpályaudvart és Intermodális Központot?
Nem az Önök hibája: 8 éve csak látványterven létezik. 

Mert nagyot álmodni

Az elmúlt 8 év persze eleve jóindulatú megközelítés: Kósának már a 2000-es évek legelején megjelent álmaiban egy modern, több közlekedési formát kiszolgáló központ képe a lepukkant Nagyállomás helyén. Pénz azonban nem volt rá, így jegelni kellett az ötletet vagy 10 évre.

2011-ben azonban fény gyúlt az alagút végén, természetesen a sokat szidott EU segítségével. Csekélyke 88 millió forintért a város megvalósíthatósági tanulmányt készíttetett, és kiderült, hogy 20-25 milliárdból felépíthető a megálmodott komplexum.

Az amerikai elnök, J. F. Kennedy 1961-ben azt ígérte az amerikaiaknak, hogy még az évtized végére embert juttat a Holdra. Nagy vállalás volt, és bár ő maga már nem érte meg teljesülését, sikerrel végződött.

Kósa Lajos a puszták Kennedy-jeként az 2010-es évtized végére új közlekedési csomópontot ígért a debrecenieknek.

Nem egy holdraszállás, de mi már annak is örültünk volna, ha ez teljesül. Nem árulunk el nagy titkot, ha elmondjuk: nem sikerült.

Minden út a Nagyállomásra vezet

Pedig az ötlet valóban impozáns: a Petőfi tér és a Nagyállomás jelenlegi területe legyen egy hatalmas közlekedési csomópont, mely összeköti a vasúti, a helyközi és a helyi buszközlekedést. A komplexumban helyet kap a vasútállomás, a helyközi buszpályaudvar és a helyi járatok végállomása. Ide futnának be a villamosjáratok is, sőt: a tervben elővárosi kötöttpályás közlekedést is álmodtak, Józsára, Hajdúböszörménybe és Hajdúszoboszlóra tartó elővárosi vonatokkal.

Az elképzelések szerint a 4-es főutat a föld alá vitték volna a csomópont alatt, miközben a Petőfi térre irodakomplexumot és közparkot is vizionáltak. Első hallásra értelmes és hasznos fejlesztési irányok, melyek illenek egy régiós központi szerepre törő Debrecenhez. Persze ismerjük a Fide$z döntési mechanizmusait, ezért biztosak lehetünk benne, hogy csak „politikailag megfelelő” szakértőket kérdeztek meg, így vélhetően nem volt senki, aki szólt volna, ha a király meztelen.

Így csak remélni tudjuk, hogy ami laikus szemmel logikusnak tűnik, valóban hasznára is válik a városnak, és nem okoz még nagyobb közlekedési káoszt az országos hírű jelenleginél.

Illetve hasznára válna, ha megépülne.

Mert az Intermodális Központ csak a fejekben, papíron és néhány szépen megrajzolt számítógépes látványterven létezik. Egyetlen kapavágás nem történt benne 2011 óta.

Pedig a korai látványtervek alapján tiszta Tokio City lett volna a Cívisvárosból...

Halogatások évtizede

Ami ugyanis innentől történt a projektben, azon az ember könnyesre röhögné magát, ha egy sorozatban nézné a tévében, és történetesen nem debreceniként kellene tehetetlenül szemlélnie a semmittevést.

2012 májusában a város közel 800 millió forintot nyert a Központ részletes terveinek elkészíttetésére.

Sokan azt gondoltuk, most végre beindulnak az események. De most álltak le csak igazán!

4 hónappal (!) később a városvezetés bejelentette, hogy hamarosan országos tervpályázatot írnak ki a témában. Újabb 4 hónapra rá ismét bejelentették, hogy 2 hét múlva kiírják a pályázatot. Majd megint csak eltelt 3 hónap, mikor végre megjelent a tervpályázat.

Számoljunk csak! Egy hónap híján egy teljes év csúszást szedtek össze már a projekt első két évében! És hol volt még a vége…

Nyilatkozatok évtizede

Képtelenség összeszámolni, hogy a felelős vezetők közül hányan, hányszor jelentették be, hogy hamarosan megkezdődik a Központ építése. Ahogy teltek az évek, úgy tolódtak a beígért határidők. Kósa és Pajna Zoltán 2013-ban még az építkezések 2015-ös megkezdéséről és az Intermodális Központ 2017-es megnyitásáról vízionáltak.

2014-ben már 2018-as átadásról szóltak a nyilatkozatok. 2015 elején Papp László pedig már 2016-os kezdésről, és 2019-es befejezésről hallucinált.

Polgármesterünk ekkor azt is nyilatkozta, hogy: „2020-ra lüktető, modern, dinamikusan fejlődő nagyvárossá válhat Debrecen.” Hát ja, látjuk…

Tervek évtizede

A nagy nehezen, 1 év csúszással kiírt pályázaton végül 2013. augusztusában két debreceni székhelyű tervezőcég közös munkája nyert. A látványtervek ismét szépek voltak, és rövid időre elhitették a debreceniekkel, hogy egyszer nekik is lesz egy európai nagyvároshoz illő vasútállomásuk.

Ezek azonban még csak az előzetes, koncepció-szintű anyagok voltak. A részletes kiviteli tervek elkészítése még csak ezután következett. Illetve következett volna. Ehelyett kaptunk egy újabb elképesztő ámokfutást és halogatás-cunamit.

Eleve érthetetlen, hogy miért 8 hónappal később, 2014. áprilisában kérte fel az önkormányzat a nyerteseket arra, hogy pályázatuk alapján dolgozzák ki a részletes terveket. Újabb 8 hónap tétlenség növelte a projekt végeláthatatlannak tűnő hosszát.

A tervezőiroda eredetileg fél évet kapott a munkára, ami az Intermodális Központ komplexitását tekintve érthető hossznak tűnik. 2014 októberére kellett volna elkészülniük.

Gondolom, senki sem lepődik meg rajta, hogy 2014. novemberében az önkormányzat közleményt adott ki,

hogy előre nem látható okok miatt csúszik a tervezés.

A MÁV-val történő egyeztetés nehézségeire hivatkoztak. Laikus magyar állampolgárokként nem értjük, hogy miért volt bárkinek előre nem látható ok, hogy az ország vasúti dinoszauruszával lassan fognak dűlőre jutni. Elvégre a Magyar Államvasutakról, és nem egy amerikai startupról beszélünk.

Kifogások évtizede

A történet innentől egyre nehezebben követhető fordulatokat vett.

Már az gyanús lehetett, hogy ahelyett, hogy bemutatták volna a végleges terveket, csak sűrűsödtek a nyilatkozatok Kósától, Papp Lászlótól és más helyi hatalmasságoktól, hogy hamarosan szép és modern Intermodális Központunk lesz. Még maga a miniszterelnök is beszállt az ígérgetésbe, és azzal ámította a debrecenieket, hogy „Ha Budapest mellett egy másik európai szintű nagyvárost szeretnénk az országban, akkor Debrecen lehet az.” Úgy tűnik, a mondat eleji „ha” szónak itt fontos jelentése volt…

Eközben valahogy senki sem beszélt arról, hogy mi van a tervekkel.

8 hónappal később is csak egy közleményt kaptunk helyettük: alapjaiban átdolgozzák az innentől már Főpályaudvar néven is emlegetett beruházás terveit. A kamukifogás arról szólt, hogy „ezzel a legjobban előkészített ilyen beruházássá válik az országban.”

A magyar ember nyelvén mindez úgy hangzik: „Nem kaptok ti semmit, de azt legalább selyemszalaggal átkötve!”

Újabb 2 hónap telt el, mire bejelentették, hogy még 1 hónapot kell várni a végleges tervek elkészültére. Bárcsak annyit kellett volna!

Az állami szívatások évtizede

Végül sikerült további 4 hónap csúszást összeszedni, és a projektbe időközben beszállt kormány részéről a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő (NIF) Zrt. 2016. februárjában jelentette be, hogy a tervek elkészültek. Áprilisban indulhat a közbeszerzési eljárás.

Ekkor lett biztos az is, hogy újabb dátum ugrott, és 2016-ban sem indul el az eredetileg 2015-re ígért építkezés.

Nem fogják kitalálni, mikor írták ki végül a közbeszerzési tendert!

8 hónap késéssel, 2016. december 28-án.

Úgy tűnik, a 8 mágikus szám ebben a projektben, lehet, hogy a sok kudarc mögött egy számmisztikai összeesküvés nyomaira bukkanunk?

Az egyszeri debreceni épp a maradék bejglit majszolgatva próbálta kiheverni a karácsonyi ünnepek fáradalmait, a Közbeszerzési Értesítőben pedig egyszer csak megjelent a várva várt felhívás: felcsillant a remény, hogy talán az évtized végére mégis lesz új Főpályaudvarunk.

Nem lett.

A NIF Zrt. és a kormány innentől mintha szándékosan arra játszott volna, hogy Debrecennek ne legyen Intermodális Központja.

Nem az évtized végére, hanem SOHA.

A 8 hónapos késéssel kiírt pályázat eredeti, 4 hónapos beadási határidejét a NIF többször módosította, míg végül (milyen meglepő!) szinte napra pontosan 8 hónappal a kiírás után végre lezárta azt. Már azt hittük, mindjárt itt a nyertes pályázó, már indítja a bobcat-ek motorját, Sanyi veszi a munkavédelmi sisakját, míg a többiek támasztják az ásót, és indul a NAGY ÉPÍTKEZÉS… de ehelyett a NIF újabb 120 (!) napot várt az eredményhirdetéssel.

A törvényi lehetősége elvileg meg volt az eredményhirdetés eredeti, 60 napos határidejének 60 napos meghosszabbítására, de amennyi csúszás eddig összejött az előző években, ehhez nagyon vastag bőr kellett az illetékesek részéről.

Meg persze a debreceni önkormányzatnak, a helyi fides$znek, és a puszták Kennedy-jének, a csengeri asszonnyal hamarosan megismerkedő Kósa Lajosnak az elképesztően alacsony szintű érdekérvényesítési és projektmenedzsment képességei.

Hogyan lehetséges, hogy a NER éveiben, a 100%-ban Fide$z-vezette megye, választókerületek és város úgy képtelen a saját érdekeit érvényesíteni egy kiemelt fontosságú beruházásnál, hogy az egyik országgyűlési képviselője a városok fejlesztéséért felelős Modern Városok Programjának tárca nélküli minisztere?

Hát mekkora bénázáscunami kell ahhoz, hogy egy ilyen mértékű politikai hátszéllel képtelenek legyenek elérni, hogy a kormány valódi segítséget nyújtson az építkezés megkezdéséhez?

Pedig milyen nagynak tűnik a barátság! De úgy tűnik, itt valakit nagyon átvertek...

Hidegzuhany: érvénytelen közbeszerzés

A Fide$z-kormány azonban ekkor már minden rendelkezésére álló eszközzel lassította a beruházást. Persze nyilatkozatok szintjén teljes mellszélességgel támogatták Kósa és Papp László álmait.

Az eredetileg EU-s forrásból tervezett építkezést 2015-ben előbb kiemelt kormányzati beruházássá nyilvánították, majd költségvetését besöpörték a nagy csinnadrattával meghirdetett Új Főnix Terv alá. Emlékszünk még? 200 milliárd forint elköltéséről szóltak a hangzatos ígéretek!

A valóság azonban ennek teljes ellentéte volt.

A NIF több hónapos halasztgatásai után hiába hirdették ki a szokásos kormányközeli cégek konzorciumának győzelmét a tenderen, a történet egy újabb, ha lehet, még az eddigieknél is bizarrabb fordulatot vett.

A 2011-ben még 21 milliárd forintosra becsült építkezést ugyanis a nyertes ajánlattevő 34,4 milliárd forintért vállalta volna. Azon persze nem lepődnénk meg, ha a túlárazások hazájában ez az összeg messze meghaladná a beruházás valós költségeit.

Azt viszont senki nem gondolhatta komolyan, hogy 2017-ben majd a 2011-es árakon fogja bárki is elvállalni a projektet. Úgy, hogy közben a CSOK-nak, a felpörgetett állami építkezéseknek és az elszabadult munkaerőhiánynak köszönhetően hatalmasat nőttek az építőipari árak.

Ezért jött hidegzuhanyként a hír, hogy

2017. decemberében a kormány érvénytelenítette a közbeszerzést, a tervek átdolgozását és a költségek csökkentését kérve a várostól.

Képmutató kioktatás a „takarékos államtól”

Elképesztő az a képmutatás, amit a Fide$z-kormány illetékesei az ügyben gyakorolnak. SOKALLJÁK a Főpályaudvar költségeit, ezért azok csökkentését kérik. Sokallják azt a 13,4 milliárd forintot, amennyivel többe kerülne az építkezés a 8 évvel ezelőtt tervezettnél.

Vajon a 2017-es vizes vb-re költött 137 milliárdot nem sokallták? A Puskás Arénára költött 190 milliárdot nem sokallták? A stadionépítésekre csak 2017-ig elköltött 350 milliárd forintot sem találták soknak?

Csak a 8 éve tervezgetett, egy 200 ezres nagyváros közlekedési színvonalát javító és régiós központi szerepét erősítő beruházás 13,4 milliárdját találják soknak?

De ugyanezt elmondhatjuk a debreceni városvezetésre, akik mintha hasonlóképp nem tartanák fontosnak a közlekedési csomópont megépítését. Miért nem pótolja ki a város saját forrásból a fennmaradó összeget? Miért nem vesz fel legalább egy részére hitelt? Az rendben volt, hogy a BMW építkezésének előfinanszírozására 44 milliárd (!) forint hitelt vegyen fel a város, jelzálogot téve a MODEM épületére? De ezt a 13,4 milliárdot már sehogyan sem voltak képesek összeszedni?

Új közbeszerzés, új érvénytelenítés

Az új pályázat kiírására 3 teljes hónapot kellett várni, és a NIF annak ellenére módosítgatta ismét a leadási határidőket, hogy megígérték, gyorsított eljárást fognak alkalmazni. Végül 2018. július 13-án sikerült lezárniuk a pályázatot, de az értékelés megint rétestésztaként, egészen 2018. novemberéig nyúlt. És mi lett az eredmény?

Természetesen az, hogy az előző nyertes konzorcium egyik tagja nyerte most is a pályázatot.

Legalább olcsóbb lett a beruházás? Hát persze, hogy nem: 600 millióval drágult, 35 milliárd forintra.

Elgondolkodtató, hogy milyen mutyik mehetnek egy építőipari közbeszerzés hátterében, ha úgy adott MINDEN pályázó a korábbinál magasabb összegű ajánlatot, hogy a NIF kifejezetten kérte, hogy olcsóbb ajánlatok érkezzenek… Vajon hogyan oldották meg ezt a pályázók úgy, hogy nem egyeztették előre az áraikat?

Egy teljes évet vesztettünk, és 2018 végén ugyanott voltunk, mint 12 hónappal előtte.

Teljes összeomlás

2019 elején Papp Lászlóék bejelentették, hogy a NIF kérésére ismét felülvizsgálják, és várhatóan teljesen átdolgozzák a Főpályaudvar terveit.

Eszükbe jutott az is, hogy a beruházás egy részét a város önerőből 2020-ban megvalósítja. Mit gondolnak, melyik részt választották? A vasútállomás épületének rekonstrukcióját? A 4-es főút föld alá vezetését? A buszpályaudvar áthelyezését? Vagy esetleg az elővárosi vonatközlekedés kialakításának előkészítését?

Á, dehogy!

A Petőfi tér felújítását.

Térkő, tuja, szökőkút. Debreceni Fide$z, nem csalódtunk bennetek!

Itt vagyunk, 2019. végén, és semmi hír a folytatásról. Kósa, Papp, Tasó és a többi nagytudású annyit tudott elmondani, hogy a Főpályaudvar a 2020-ban kezdődő EU-s támogatási ciklus elején valósulhat meg. Ezek szerint megyünk vissza pénzt tarhálni Brüsszeltől. Tudják, akit meg kell állítani.

Ha az 5 és fél év összeszedett csúszásnak csak a felét megspóroltuk volna azzal, hogy hozzáértő politikusok és szakemberek irányítják Debrecent, ma európai színvonalú közlekedési csomópont fogadná a régióközpontba érkező látogatókat.

Nem a holdraszállást kértük, de úgy tűnik, egy főpályaudvar 8 év alatt történő felépítése is meghaladta vezetőink képességeit.

  Ne várj tovább, kövesd a Cíviscity-t a Facebookon! >>>